| Ott láthatod a kávéházban, |
| mint rendes vendég odajár. |
| Egy ujság reszkető kezében, |
|
| Csak ül helyén s öreg szemével |
| Elaggott háta puklás, görbe. |
|
| Ha esznek a szomszéd asztalnál, |
| csámcsogni kezd és izgatott. |
| S zavarba jő, ha rája néznek – |
|
| Fillérekből él még ma is csak, |
| az inge piszkos és gyürött. |
| A körme hosszú s nagyon piszkos – |
|
| Ha fiatal színészek jönnek, |
| Ó, ő is volt rég hősszerelmes |
|
| Sőt: még szerelmes is volt egykor, |
| De mint a hangja s mint az élet: |
|
| mély basszús-hangon reszketeg. |
| S ha gikszer csuklik ki a torkán, |
|
| Ilyenkor könny jő két szemébe |
| Elferdül öreg csupasz ajka, |
|
| Az ember szinte arra vár, hogy |
| a sarokból kilép egy asszony, |
| hozzája lép, megsimogatja |
|
| És hazaviszi nagy vigyázva, |
| megeteti nagy szeretettel. |
| Levetkőzteti, ágyba rakja |
|
|
