a párnás pamlagon hevertem. |
hárfáját pengette leverten. |
|
És pengett, pengett szomorún |
a dal, s a láthatatlan ujjak |
nincs nap, mely hozna szépet, újat… |
|
s a nagy téren, a fák megett |
fuldoklón zúgtak a csatornák… |
|
S az eső hullt a tájon át, |
minthogyha az egész világ |
elfojtott könnyeit csapolnák… |
|
|