| a párnás pamlagon hevertem. |
| hárfáját pengette leverten. |
|
| És pengett, pengett szomorún |
| a dal, s a láthatatlan ujjak |
| nincs nap, mely hozna szépet, újat… |
|
| s a nagy téren, a fák megett |
| fuldoklón zúgtak a csatornák… |
|
| S az eső hullt a tájon át, |
| minthogyha az egész világ |
| elfojtott könnyeit csapolnák… |
|
|
