| Fájdalmas mélyből s felleges magasból |
| ím, hallgassátok megfagyott szavam! |
| Mindent kiszívott lelkem hőfokából |
| e mai kor, melynek zord arca van! |
| | S míg a barátok jobb kezet kínálnak, |
| | tudom, a balban ott van a gyilok… |
| | Fájdalmas mélyből s felleges magasból |
| | szavam felétek még dörögni fog! |
|
| A fényességben, vajj, ti mit kerestek? |
| hol az igazság lakozik szüzen! |
| Én meg se látom, ha egy nap elestek, |
| az öröklét tinéktek nem üzen! |
| | Nem ott a fény, hol meggyújtják a lámpát, |
| | a végtelen sugára a világ! |
| | És biztos útat keres, aki gyönge – |
| | de az erős fütyülve nekivág! |
|
| Kuckóban éltem mindig egymagamban |
| és elfordultam, hogyha jöttetek! |
| Ti, mint a rimák, smink alatt zokogtok, |
| én gőggel nézek el fölöttetek! |
| | Csak bömböljetek ünnepi menetben |
| | lefüggönyözött ablakom alatt! |
| | E szegény kornak bús, fekete lantja |
| | az én kigyulladt kezemben marad!… |
|
|
