| Sosem volt ilyen májusa a földnek, |
| ilyen virágos, ilyen lángoló! |
| A szív sosem lelt még így önmagára, |
| sosem volt ilyen istenadta jó. |
| Sosem volt olyan friss a lomb a fán, |
| mint ma: testvérek vörös májusán. |
|
| Egy kézfogás viharzik át a földön |
| és megroppannak izmok és inak. |
| A természetnek üde újulása |
| tanúja szívünk szent álmainak, |
| melyeknek lángja valóságra vál |
| ma a sziveknek vörös májusán. |
|
| Nem ábrándszülte égi trombitával |
| rivalg fülünkbe a szent induló. |
| Egymás szivéből halljuk a morajját, |
| mely palotát és kunyhót felduló. |
| És azt mondja, hogy lesz gyümölcs a fán. |
| mely lombot hajt sziveknek májusán! |
|
| Ó, lesz gyümölcse, drága, szent gyümölcse, |
| éltet adó, üdítő és csudás! |
| Miénk az út, az élet, az igazság, |
| mi dolgozunk s hasznát ne lássa más! |
| Ezt kiáltsuk át kunyhón s palotán |
| testvérsziveknek vörös májusán! |
|
|
