| A kalapács a gyárakból megindult, |
| vörös izzással a szabadba tart. |
| Hol megnyílnak a tengerek a szívnek |
| s a lelkeket nem korlátozza part. |
| A sok pöröly az üllőkről leszállt, |
| lesujtani a zsarnokok szivére… |
| Evoé: Május, új feltámadás! |
| Piros sziveknek vágya, menedéke! |
|
| Vörös virág nyíl a vörös mezőben |
| s nap-nap feszíti vérvörös husát. |
| S a barna földtől fel a szőke égig |
| rikoltja a szív szabad Májusát. |
| A föld kövér barázdákba szakad |
| és magtalan és áldott lesz a méhe… |
| Evoé: Május, új feltámadás! |
| Piros sziveknek vágya, menedéke! |
|
| Látjátok őt? A munka proletárját, |
| bíborpalástját hinti rá a nap. |
| S elindul ő a virágok mezőin, |
| hol vérpiros virágok alszanak. |
| S amerre lép, a sok virág kinyíl |
| s az évszázados rossz álomnak vége… |
| Evoé: Május, új feltámadás! |
| Piros sziveknek vágya, menedéke! |
|
| Fiai vagyunk mind a földanyának: |
| Grönland lakója és a kún paraszt. |
| S hogy egy a jogunk: testvérképpen élni, |
| ma már mindenki tudja, vallja azt. |
| Szálljon ma el, mint szikratávirat, |
| a testvérlelkek messzi ég-ívére: |
| Evoé: Május, új feltámadás! |
| Piros sziveknek vágya, menedéke! |
|
|
