| Győzött a rossz!… Bukott a jóság! |
| Álom marad, nem lesz valóság, |
| sűrűn fejem körül kerengnek: |
|
| Sárgán nyilaz már egy-két villám. |
| Egy-két könny is már a pupillán |
| És nyargal zord lován a gyors, |
| sötét lovas: a rossz, a sors |
|
| S én ott ülök a néma házban, |
| hol oly sokat reszkettem, fáztam, |
| Ülök, meggörbedt, béna férfi, |
| ki már az életet nem érti, |
|
| Megroppan életemnek háza, |
| mint hányt-vetett hajónak váza – |
| És villám s égzengés közül |
|
| Az akaraton ezer zár van! |
| És a rozsdás fekete zárban |
| Itt már semmi se menthető! |
|
|
