| Vigyázva mennek át a széles utcán, |
| a bú borong rajtuk s az ó-divat. |
| Autó, bicikli, villamos meg hintó, |
| mind-mind csak az ő útjukba szalad. |
|
| Savós szemükben rémület tanyázik, |
| vékony karjuk tétován lengedez… |
| Árnyékai sok régi szépleánynak; |
| az élet furcsa, furcsa rendje ez… |
|
| A szürke járda szélén úgy topognak, |
| remegve, félve, akár a veréb. |
| S megcsudálják a divatos cipőket |
| s az elegáns hintók lágy féderét. |
|
| A fűszerárús bolt előtt megállnak: |
| kakaó, keksz, meg tejfeles csupor… |
| Majd két sovány kezüket összecsapják: |
| Jesszus! Huszonkétezer a cukor!… |
|
| S elálmélkodva nyitva marad szájuk |
| s a szívükön a régmúlt rezeg át… |
| Csak otthon érzik jól maguk, az árnyék |
| szürke honában, mint a rezedák… |
|
|
