| Testvéreim, ki tehet arról, |
| hogy ti ott vagytok, én meg itten? |
| Hogy ti mindig a földön jártok, |
| én meg csak az Egekbe hittem? |
|
| Ki tehet arról, hogy ti egyek |
| nem voltatok velem a jóban? |
| És ellenem törtetek orvul |
| viharban, süllyedő hajómban? |
|
| Nagy volt a szél: be kelle vonni |
| szívem bús selymét: a vitorlát. |
| El nem felejtem néktek ezt a |
| keserves leckét, lelki tornát! |
|
| Hajóm után ne nézzetek ti |
| keserű arccal, gyűlölettel. |
| Magamra hagyva, szállok én a |
| mély és titkos vizek felett el. |
|
| S ha majd az alkony rámbíborlik, |
| kifeszítem tán még vitorlám: |
| hogy intsek néktek egy utolsót |
| a tisztaságnak fénylő ormán… |
|
|
