| Jó otthon ülni a szürke sarokban, |
| mikor esőtül nedves a vidék. |
| Elmélyedni a nyomtatott sorokban, |
| hogy szomjuhozó lelked is igyék. |
|
| Elveszni testben, csak lélekben élni, |
| míg eső csapja ablaküveged. |
| Elfelejteni mindent – nem remélni… |
| Hogy csak az édes csönd legyen veled… |
|
|
