| gondolatom sudár ecsetje: |
| sovány nő… karcsú, lenge szár, |
| melytől öles a kertek kertje! |
|
| Halvány szivemre, hűs ecsettel, |
| melyből a fénynek lelke árad… |
| szent pillanatban az anyádat… |
|
| kecsessége lejt a mezőben… |
| És lenge ritmusod: a dallam, |
|
| Ó, jaj, úgy szorítlak magamhoz, |
| mint dzsungel vadja a faágat, |
| mézgák langy arómája árad… |
|
| Vállad hűvös vonalja: erdőm, |
| melyben lelkem magát kiéli… |
| hegedű, mely vágyam zenéli… |
|
| Vékony karod között kiszökken |
| a boldogság jajja belőlem… |
| halálig el ne szállj előlem!… |
|
|
