| Ki megcsináltam már a számadást: |
| ó, mivel öljem én meg magamat! |
| Golyó?… Gyilkos golyó a két szemem, |
| két örök seb a homlokcsont alatt… |
|
| Mérget vegyek be s habzó ajkamat |
| bámulják ott az ispotály-cihán?! |
| Az élet sötét italát iszom – |
| ó, van-e ennél gyilkosabb cián?… |
|
| Vagy a szívemet tőrrel verjem át, |
| hogy ételhez jussanak az ebek?! |
| Nincs már szivem. Kimarták a helyét |
| a korbácsnyelvű hétszer hét sebek!… |
|
| Vagy kússzak föl tán tíz emeleten |
| s onnan vessem le a mélybe magam?! |
| Hisz már a Nap volt fénylő zsámolyom |
| s onnan csináltam szaltót hangtalan… |
|
| A mérget meg a tőrt meg a golyót |
| az én kezeim sosem érik el. |
| Az én halálom: százszoros halál! |
| Az én halálom az, hogy élni kell!… |
|
|
