| Sokat lát, aki negyven évet élt. |
| Most már feladhatok minden reményt. |
| Halálos baj már az a régi lob… |
| Ha eddig így volt, nem lesz sose jobb. |
|
| A rosszra most már berendezkedem. |
| A régi megszokott rend ez nekem. |
| Az élő rossz, mely esik, havazik |
| tavasztul télig, téltül tavaszig… |
|
| Esőköpeny-é vagy télikabát: |
| az ember összehúzza jól magát, |
| hogy minél kisebb és szürkébb legyen, |
| mikor végzete útjain megyen. |
|
| A bánatnak, mely mindig célt kutat, |
| így legalább mind kisebb célt mutat. |
| S az éjben, amely végleg ráborult, |
| vér nélkül ússza meg a háborut… |
|
| Mert ő már se nem úr, se szolga itt. |
| Csak önmagának teszi dolgait. |
| S ha egy nap megbicsakolja magát, |
| egyetlen szót se szól száz éven át… |
|
|
