| Mindig féltem a szomjas toroktól. |
| A kábító, nehéz boroktól. |
| S a mélyen zengő tudós és bölcs, |
| titkos hatalmu doktoroktól. |
|
| Mindig féltem a női szemtől, |
| az áhított nagy szerelemtől, |
| legédesebb veszedelemtől. |
|
| S – ma is… be szomjas még a torkom! |
| S a borral is akad még dolgom. |
| S patikaszernek, szerelemnek |
| nehéz porát szivembe hordom… |
|
| Megállok most a téli szélben: |
| S lám, mindent, mindent megtaláltam, |
| amitől oly reszketve féltem… |
|
|
