| Nem! nem erre születtem én! |
| Rágódni a szürke robot még szürkébb ütemén! |
| Ma a holnap szürke hályogát látni a tegnap tetemén! |
| Nem, nem erre születtem én! |
|
| Nem! nem az én életem ez! |
| Csip-csup vizeken ez a jámbor, ki gyáván evez! |
| S alig alkonyodik, már lankad, az ereje vesz! |
| Nem, nem az én életem ez! |
|
| Nem! nem ezt ígérte nekem |
| az első márciusi szél az ablaküvegen! |
| S az első álmodozás a réten, a zöld füveken! |
| Nem, nem ezt ígérte nekem! |
|
| Asszony, ki miattam éhezik… s kislány a karon!… |
| S én mindennap a bús bocsánatkérést hadarom!… |
|
| hogy én vagyok az, aki reggel ágyamból kikel! |
| Délben pénzért szalad s délután pardont énekel! |
|
| aki este hazaoson, akár a szégyenlős beteg! |
| S: alszik a gyerek?… figyeli gondban és réveteg… |
|
| Én ott vagyok, ott valahol, |
| ahol a vágy és a kín testtelen ajka dalol; |
| ahol a felhők széle elúszott az istenek lába alól… |
|
|
