| Jó anya cukorral, mákkal, mazsolával, |
| a foszló kalácsot tölti a javával. |
| Alul is, felül is zsírral jól megkeni, – |
| így lesz aromákkal, jó ízekkel teli. |
|
| Én is a versemet – olvasóm, gyermekem – |
| az élet ízével, zsírjával megkenem. |
| Megsütöm a lánggal-felhevített rácson, |
| az isten keze van ezen a kalácson. |
|
| Vedd, ím, vértfrissítő erő-eledelnek! |
| Míg jobbat kapsz, hosszú idők beletelnek. |
| Tele van éltető fájdalommal, kínnal; |
| mindenféle földi s égi vitaminnal… |
|
| Tele a gyümölcsök hólyagzó levével, |
| melyet a nap érlelt vörhenyes hevével; |
| tele a búzának aranyos porával, |
| mit az ég szentelt meg zápor-ostorával… |
|
| Tele bús ízével az alázkodásnak, |
| melyet az emberi szív úgy restel másnap; |
| tele csúf szavakkal, mérgezett igékkel, |
| amiknek lángjában az önérzet ég el… |
|
| Tele van elapadt mellek sikolyával; |
| sorvadó csecsemők hangtalan jajával; |
| sosem-ringott bölcsők szívölő neszével; |
| vérbefulladt csókok százával, ezrével… |
|
| Tele van éktelen, vad acél-zörejjel; |
| vágott koponyákbul villogó röhejjel; |
| sisteregve pergő gépszíj-csattanással; |
| ártatlan lelkeknek adott rossz tanáccsal. |
|
| Tele van harsogó véres-veres színnel; |
| kábító illattal, vágtató benzinnel; |
| csípőket riszáló vad dzsessz-ritmusokkal; |
| rablott pénzen zabált félig-nyers husokkal… |
|
| Tele búgásával repülőgép-szárnynak, |
| melyre a szegények soha fel nem szállnak; |
| tele van a kalács minden földi jóval: |
| bódítás mákjával, fel nem tört dióval… |
|
| Még tüzes fahéjnak rája hintegettem |
| forró könnyeimet… S lám-lám, éhes lettem! |
| Ez az én kalácsom! Semmi több, csak ennyi! |
| Üljetek le mellém, segítsetek enni! |
|
|
