Az én házam nagy, fekete réten áll. |
Fekete fák közt, fekete tó partjainál. |
Ahol sötét víz sötét korttyal kínál. |
De oda senkifia el nem talál. |
|
Nappal is, éjjel is homályban áll ez a rét. |
Nem termi sohase meg a négylevelü lóherét. |
Rét, mit a naptul s az éjtül a bánatnak étere véd. |
Fényt csak a fekete könnyek zápora hint bele szét. |
|
Az én házam ezen a fekete réten áll. |
Előtte egy szénszínű kéz fekete füvet kaszál. |
A fekete fűből mélyszínű parfőm illata száll. |
Az ajtó előtt vén hegedűjével a hóna alatt a halál. |
|
Fala a réttel egyszínű. Ez az a ház, |
amelyben a reménytelenség örökös láza cikáz. |
Ez az a ház, mit földrengés ereje meg sohase ráz. |
Az én házam ez: a fekete réten a fekete ház… |
|
|