| Az én házam nagy, fekete réten áll. |
| Fekete fák közt, fekete tó partjainál. |
| Ahol sötét víz sötét korttyal kínál. |
| De oda senkifia el nem talál. |
|
| Nappal is, éjjel is homályban áll ez a rét. |
| Nem termi sohase meg a négylevelü lóherét. |
| Rét, mit a naptul s az éjtül a bánatnak étere véd. |
| Fényt csak a fekete könnyek zápora hint bele szét. |
|
| Az én házam ezen a fekete réten áll. |
| Előtte egy szénszínű kéz fekete füvet kaszál. |
| A fekete fűből mélyszínű parfőm illata száll. |
| Az ajtó előtt vén hegedűjével a hóna alatt a halál. |
|
| Fala a réttel egyszínű. Ez az a ház, |
| amelyben a reménytelenség örökös láza cikáz. |
| Ez az a ház, mit földrengés ereje meg sohase ráz. |
| Az én házam ez: a fekete réten a fekete ház… |
|
|
