| Élek-e még egyszer falun, |
| elcsendesült szelíd borúban, |
| rózsák és olajfák között, |
| mint egykor Alsódomborúban? |
| távoli gyorsvonat zörejjét |
| és, hogy a vágy, mely még tüzel, |
|
| Élek-e még egyszer falun, |
| kavicsos udvar közepében? |
| altatódalt susog az éjben; |
| ahol a lélek sose fáradt. |
|
| Élek-e még egyszer falun, |
| oly gondtalan, oly felelőtlen? – |
| vadszőlő-árnyékos lugasban, |
| míg fecskék húznak lassan el |
| a kékszín sugaras magasban… |
|
| Most ötvenkettő… Hatvanig |
| még nyolc év van… Ebből kitelnék… |
| Áthűsölnék még pár nyarat, |
| néhányszor békén kitelelnék… |
| nem tudnám: emlék-e, remény-e? |
| Szép lassan így lobbanna el |
|
|
