| menni még egy darabon és gyalog. |
|
| mikor harmattól csillog, mint az üveg. |
|
| És látni, hogy borul a fény |
|
| A vándort, aki a rozson át |
| oly görnyedten cipeli magát; |
|
| a holdat, amíg a kertek alatt |
| oly sokatmondóan leszalad… |
|
| S este hétkor, a séta után |
| megsimogatni kis fehér kutyám |
|
| s az orgonával bólintani… |
|
|
