|
1
| Mikor már minden szín elillant: |
| este felsrófolom a villanyt… |
|
| Tinta… toll… papír… bús sorok… |
|
| S hajnalban, mikor szegény, fáradt |
| szívemmel vágyódom utánad: |
|
| könnyem fut át a sok soron… |
| És a villanyt lesrófolom… |
|
|
2
| Ne nyújtsd ki messzire karod, |
| mert semmit sem találsz, s kifárad! |
|
| S a szerencse?… csak talmi kincs: |
| rossz vendég, ki halálig várat… |
|
| csak hagyd te tűzpirosra érni! |
|
| Csak az árnyékokat kutasd, |
| ha a színt akarod elérni… |
|
|
|
