| Lehullt az éjnek súlyos szárnya. |
| Alszik a pesti bérkaszárnya. |
|
| A sok meghajszolt, fáradt lélek: |
| urak, nagyságák, bús cselédek. |
|
| Pihen a gond, a bú, a kétség, |
| ágyára nyomta a sötétség. |
|
| Ilyenkor nyújtja ezüsttálon |
| bő kincseit az édes álom… |
|
| jegygyűrű fut a lány ujjára… |
|
| Csönd… csak egy árva macska nyávog. |
|
| Tegyük holnapra el a mát!… |
| … Egy jaj-t hallok a falon át… |
|
|
