| E csöndes kis szoba mit sem tud arról, |
| hogy ki is az, aki most itt lakik. |
| Hogy mily kisértetek suhannak át rajt |
| régi zenékkel esttől hajnalig. |
|
| A villanyvárosról, hol ifjú voltam: |
| hős Váradról mit tudnak a falak? |
| Vagy sejtik-é, hogy mit álmodtam egykor, |
| szőke Szeged, míg téged jártalak?… |
|
| Be idegen e négy falnak a borzas, |
| fekete fej s a szabadkai út, |
| hol aranypénzes nyaku lányok ajkán |
| ittam a csókos bunyevác aszút… |
|
| Csöndes szobává lett a hangos élet, |
| éjjente öt-hat kis lépés, le-fel… |
| S a kurta út mérföldekre világol |
| a régi városok színeivel… |
|
| S mikor a kakas Váradon megszólal, |
| én idehallom s behúnyom szemem… |
| Úgysincs több hajnal, csak az, ami elmúlt… |
| Ahogy elalszom, ráemlékezem… |
|
|
