60 Gálfi János Báthori Zsigmondnak*

1593 eleje, Huszt

Kegyelmes Uram, természet szerént való Kegyelmes Fejedelmem! Az mindenható Istennek az Nagyságod életéért, boldogságos birodalmáért, és jó hírének, nevének, birodalmának terjedéséért buzgóságoson könyörgök.

Kegyelmes Uram, természet szerént való Fejedelmem! Én megnyomorodott keserves rabszolga, arc az földre borulván szomorú és alázatos ábrázattal sírván könyörgök Nagyságodnak mint természet szerént való kegyelmes uramnak, fejedelmemnek: emlékezzék kicsinségétől fogván való szolgálatomról, és boldog emlékezetű kegyelmes uramnak, szerelmes atyjának [Báthory Kristófnak] való szolgálatomról, és mindeneknek felette az Istennek igazságáról, ki Nagyságodat vitte és rendelte fejedelmi méltóságának székibe; szánjon meg Nagyságod, és könyörüljön nyomorú vénségemen, ne legyen az én véremnek kiontása Nagyságod hatalma alól. Tám, Kegyelmes Uram, igaz, eléggé az főldig letapodtattam, rontattam; ne kiáltson az én vérem Méltóságodnak tekéntetére, se ne hervadjon véremmel fejedelmi méltóságának ékessége, kegyes volta. Világosodjék inkább és terjedjen mindenütt az Nagyságod irgalmasságos cselekedeti, és magasztaltassék az misericordiában [könyörületességben]. Kiért az Úr Istennek dicsőséges áldása boldogítsa Nagyságodat minden dolgaiban; én is mindenütt áldhassam, magasztalhassam fejedelmi méltóságát, kegyelmességét.

Keserves rabszolgája,
Gálfi János m. p.

Kemény-Nagy Ajtai Kovács, 1. 174–175. Nr. 18. Eredeti.




Hátra Kezdőlap Előre