70 Miskolci Csulyak István Szenci Molnár Albertnak

1605. február 7. Heidelberg

Üdvözletem és szeretetem jelentem.

Szeretett barátom, ha talán későbben válaszolok a leveledre, mint akár a te akaratod kívánta volna, akár köteles barátságunk parancsolta volna a maga jogán: mégis bízom benne, hogy nem rovod fel hibámul, különösen mivel bizonyítani tudom neked, hogy ezt a késlekedésemet nem hanyagság vagy rólad való elfelejtkezésem idézte elő, hanem tanuló-házamnak s egyszersmind kosztos asztalomnak egy időben való megváltoztatása miatti nem közönséges elfoglaltságom. Mióta ebből kiszabadultam, csak azon fáradoztam, hogy kívánságodnak eleget tegyek. Most tehát elűzve a hallgatást arra készülök, hogy néhány szóval válaszoljak.

Majerus, ez a kitűnő ifjú átnyújtotta szótárad egy példányát nemzetes uramnak [Thököly Miklósnak], amiért ezúton mond köszönetet neked, s ígéri, hogy a jövőben nem fog elfelejtkezni rólad. A magam részéről pedig gratulálok a legfőbb és legnagyobb patronushoz, aki munkádat, ha nem is olyan bőkezűen, amint megérdemelné, mégis egyrészt tisztességesen megjutalmazta, másrészt út nyílt, hogy magasabbra emelkedj.* Nyilvánvalóan hasznos, ha az a dögletes szél, amelyet helyesebb viharnak mondani, s amely már mindenfelé növekszik, s a jókat és az igazság igaz kedvelőit pusztulással fenyegeti, nem lesz ártalmára törekvéseidnek. Ez ugyanis korunk betegsége, hogy sokat igér, és keveset vagy semmit sem teljesít.

A Gruterus úrnak küldött sírverseket tartalmazó leveledet nem láttam, az enyémet viszont megkaptam tőle. A többihez, amivel mondanivalódat zárod, semmit sem fűzök hozzá, sohasem volt ugyanis szándékom a más vetésében kaszálni: tegyen mindenki kedvére, amit akar, nekem elég a magam kötelességeire tehetségem szerint gyarló módon ugyan, mégis igazán gondot viselnem. Megjegyzem még: igen kedves dolgot cselekszel nekem, ha írsz valami biztosat a hazánkban való felkelésről.* Fél év is elmúlt már, hogy levelet sem kaptam otthonról, és nem tudhatom, mi történik.

Ami dolgaimat illeti, mostanában szerencsések, ha a betegség, amely az évnek ebben az időszakában szokott legjobban gyötörni, távol marad. Élj boldogan, s fogadd magam ajánlását!

Heidelbergben, 1605. február 7.

A te öreg: Miskolci P. Istvánod

De jaj. Bízom hogy serény munkád: a magyar zsoltárverseknek francia dallamokhoz való formálása* hazánk művelt és kiváló embereinek hasznos, Istennek pedig igen kedves lesz, ha úgy folytatod ezt az utat, amíg csak célhoz nem érsz, ahogy elkezdted. Mivel bizonyára elég az erény várába való fölemelkedéshez, ha tetszeni igyekszünk Istennek és az Istenhez közelieknek. Gondunk lesz rá, nehogy ez szent dolgot elítélje valaki az iskolából vagy egy olyan tudálékos a köznépből, aki amit rosszall, az jó, amit helyesel, az rossz, amit hirdet, az gyalázatos, s amit csak tesz, az ostobaság, amint a nagy bölcsességű Petrarca mondja.

Heltai János fordítása latinból

RMKT XVIII/2., 315–316. Nr. 1.




Hátra Kezdőlap Előre