110 Johannes Bocatius Szenci Molnár Albertnak

1611. november 12. Kassa

Viszontüdvözletemet küldöm. Egyformán tudós és híres Molnár Albert uram, tiszteletre méltó pártfogóm és testvérem a Krisztusban, négy napja egy ünnepélyes lakodalmi vendégségben kaptam meg emberséggel és megtiszteléssel teljes, kedves leveledet. Ugyan miféle érdemem jutalmául? Felmagasztalod az én hangzatos semmiségeimet. Nincs azokban semmi a Múzsákhoz és Apollóhoz méltó iskolai gyakorlatok csupán. Hogy nekem rólad mi a véleményem, nem árulom el, hogy viszontiratban [nyilatkozzál]. Csak ennyit: Bárcsak Heidelbergában vagy Németországban akárhol, annak idején rám találtál volna! A továbbutazónak tanácsolhattál volna egyet s mást, hogy így talán ne kerültem volna a római sasnak ama jól ismert karmai közé.* De így volt [megírva] a sors könyvében, és ha Isten dicsőségét nézzük, bizonnyal javamra és hazánk, Magyarország javára. „Hazánkat" mondok, mivel annak vagyok polgára, különben lusatiai [lausitzi] születésű. Továbbá, ha minden dolgomat, miként te a tieidet, oly gondosan részletezhettem volna, nagy Ilias kerekedne ki belőle, Albert barátom! Én közreadom ugyan, milyen volt az az öt esztendőm; a könyv latin címe „Olympias carceraria" [Börtönbe zárt Olympias] lesz; német és magyar nyelvű változata hamarosan nyomdába kerülhet: téged most ahhoz utasítalak. Remélem, hogy ezután te is nekem, én is neked gyakrabban írok.

Bizonyos ügyek intézése végett itt tartózkodik Kassán két nürnbergi polgár, Ammon [?] teljhatalmú megbízottai, akiknek révén, amíg itt lesznek, hamarosan többet fogsz rólam hallani. December elsején lesz egy éve, hogy Jehovánk hatalmas kezének jóvoltából kitörtem, kijutottam, kigázoltam a börtöntoronyból, egészen csodálatos módon, hogy az igaz ügy végül is diadalmaskodjék. Kerülő utakon hét hétbe telt, míg haza vergődtem. Úgy fogadtak, mintha újból születtem volna, amiért az először itt, Kassán, majd Debrecenben kinyomtatott szerencsekívánatok is „Bocatius redivivus" [Új életre kelt Bocatius] címmel jelentek meg, miközben voltak, akik fogadalmi költeményeket, mások pedig bőkezűen élelmiszert, ruházatot, sőt pénzt, búzát, bort és egyebet is ajánlottak fel, a Hirbaeusok [?] módjára, midőn az [?] megerősödött… És mivel, miként Cicero, visszatérésem után a városi tisztújításkor ez évben a tanácstagok között régebbi helyemet nem nyerhettem vissza, a filozófiához folyamodtam, és jelenleg egy történelmi művön töröm a fejemet, miután a nagyságos nádor úr [Thurzó György] és mások jóvoltából az a biztató remény csillant meg előttem, hogy elnyerhetem a bizonyos javadalmazással járó tartományi történetírói tisztséget. Az események mindenesetre emlékezetesek, mind az eddigiek, mind a mostaniak, és senkit sem látok, aki e megbízatás birtokában mindezt híven hagyományozná az utókorra.

Forgách Ferenc* vezénylő tábornokunk szerencse híján nyomult be Erdélybe, elvesztvén és páni rettegés közepette szétszélesztvén seregét, ágyúit, felszerelését. Állítólag Moldvába menekült a főemberek s nemesek maradványaival és a derék, de legnagyobbrészt pápás katonák magvával. A prágai és kassai nyomdákban megjelent a királyi diploma, mely ama Báthori [Gábor] ellen indított vállalkozás okait felsorolja. Az emberek másra gondolnak, maguk a megyék pedig meg vannak róla győződve, hogy megint csak a hit kérdését melegítették fel, de azok közül [ti. a megyék közül] is csak kettő tartózkodik – nem is a maga jószántából – a nádor tokaji (a Tisza melletti) táborában. Vagdalkozunk és viszont mi is odatartjuk a lábunkat. Majd a kimenetel igazolja a tetteket. Isten, a szívek ismerője legyen és maradjon egyházával, amely minden támadás ellenében győzedelmeskedni fog.

Kívánom, hogy házasságod jó szerencsével járjon.* Ezt a [csatolt] rövid négysoros verset fogadd addig is szívesen, amíg valami különb követi. Akiket üdvözöltél, viszont küldik üdvözletüket. Alvinci tiszteletes úr a másik levelet rendben továbbítani fogja a címzettnek. Te pedig bocsáss meg sietségemért, és ha egyszer kihívtál, most majd te kényszerülsz annyi levél írására, hogy még bele is fáradsz. Majd válaszolok. Élj jó egészségben, Magyarország dísze, és gondolj hazádra!

Sietősen írtam Kassán, 1611. november 12.

Becsülő barátod

J. Bocatius kassai tanácsos s.k.

Gombáné Lábos Olga fordítása latinból

Sz. M. A. 619–621. Nr. 31.




Hátra Kezdőlap Előre