122 Szenci Molnár Albert Ludovicus Camerariusnak

1624. március 3. Hanau

Üdvösséget a megtartó Krisztusban, s a mindnyájunkra közös számkivetésnek fölöttébb örvendetes végét kívánom! Nagyságos férfiú, Camerarius uram, nékem tisztelendő patrónusom, a nemes Blarerusnak megírtam az elmúlt év utóján, hogy a felséges Frigyes király levelének, amelyet fényességes nagynénjéhez, a hanoviai grófság kormányzójához velem kapcsolatban irt, megvolt a foganatja. Ő ugyanis a mostani nagy drágaságban 12 birodalmi tallérral és három zsák gabonával enyhített jóságosan a magam s az enyéimek szorultságán, s irántam való jóindulatának reménységét költötte bennem a jövőre is. Majd január 23. napján levelet hoztak Magyarországból, s ebben a felséges [Bethlen] Gábor fejedelem visszahív hazámba, ígérvén, hogy kegyelmesen gondoskodik majd felőlem, és semmi egyéb hivatalt nem ró rám, csak könyvek fordításán és kibocsátásán fáradozzam: ehhez íródeákokat is ád mellém. Van már elég alkalmatos nyomda Erdélyben, Gyulafehérvárott a szükséges könyvek kinyomtatására stb.

Ez a meghívás summája, megírtam Strassburgba is két nagy és szeretett komámnak, a nagyságos Brederode és Lingelsheim uraknak, akik mindketten szerencsét kívántak hozzá; miként itt egyéb jóakaróim is vélik, két kezemmel kell kapnom rajta. Igen tetszik tehát a meghívás, de rettegek a veszedelmes és hosszú úttól, és elrémít a szükséges költség fogyatkozása. Mert fejedelmem ezúttal csak 16 aranyat küldött. Ennek egy részét a szükségleteimre már kiadtam, a többi alig elégíti ki hitelezőimet. Házastársammal és négy gyermekemmel kell majd költöznöm. Legnagyobb mostohaleányunkat, ki előbb Brederode, majd Lingelsheim úrnál szolgált Haydelbergában, itt elhelyeztük egy fiatal vargánál, egy hajós kufár fiánál; a középsőt Haydelbergából elhurcolták a bajorok, semmit sem hallottunk róla, és azt sem tudjuk, él-e még. A legkisebb mostohaleány anyjának segít. Nagyobbik fiam tizenkét, a kisebbik hétesztendős; Magyarországban született leányunk majdnem kilenc. Ők nehezítik az utazást, és néhány könyvesláda. Valamelyes útravaló reménységét már megcsillantotta az egyház két tisztelendő szolgája; Brederode úr igencsak tanácsolja, hogy a felséges Gábor fejedelemhez költözésem szándékát Frigyes királynak is jelentsem, ezt hát e pár sorral meg is teszem, nagyságos uram, a szüntelen folyó nyomtatási munkálatok közepette. Mert most nyomják serényen több munkást alkalmazva magyar nyelvű Keresztyén Instituciónkat. Ma javítottam ki a 4. könyv XVI. fejezetének levonatát. Remélem, tíz napon belül az egész munka véget ér. Elkészítettem a mutatókat, feljegyzem a hibákat, holnap vagy holnapután kezdem el írni az ajánlást, ha Isten is úgy akarja. Hogy melyik útvonalat válasszam, még nem tudtam elvégezni magamban; a következő kilenc napban határozom el. Kalmáraink a hajózás alkalmatosságát ajánlják. Abraham Wolf nagykereskedő azt állítja, hogy Amsterodamból a Balti tengeren át 4–5–6–7–8, kilenc vagy tíz napi úton – a szél természete szerént – lehet Danzigba [Gdańskba] hajózni, innen a Visztula folyón felfelé van hajó Krakkóba, amely város csak 200 mérföldre fekszik Magyarország határától. Igen nagy tekergő út, de mégis kevésbé rettentő, mint a szárazföldi utazás költségei és veszedelmei. Nyáridőben ugyanis a hajó szüntelen szállást ad, s itt kicsinyből is meg lehet élni. Meglehet hát, nagyságos uram, hogy ismét meglátogatlak benneteket lelkem szeretett Hollandiájában, s a fényes Rendek segítségéért folyamodom az utazás szükségletei miatt, amint azt Johannes Van Berchen úr, a jeles jámborságú és emberségű férfiú tanácsolta ottjártamban, hacsak egyéb terv nem jutna eszünkbe az elkövetkező kilenc napon. Hallom, hogy a fényességes Thurn gróf jődögél hozzátok a felséges Gábortól. Ha a felséges Frigyes király valami elvégezni valót parancsolna Őfelsége komájánál, híven megcselekedném. Légy jó egészségben és boldog állapotban, nékem tisztelendő Patrónusom, és jóságosan bocsásd meg a sietős s mégis vagy ötször abbaszakasztott írást.

Hanovia, 1624. március 3.

Nagyságos szolgája és pártfogoltja:

Molnár Albert

Itt küldöm foglalatosságom egy lapocskáját mutatóba.

Kurcz Ágnes fordítása latinból

Sz. M. A. 623–626. Nr. 33.




Hátra Kezdőlap Előre