168 Zrínyi Miklós Batthyány Ádámnak

1650. szeptember 23. Csáktornya

Illustrissime Comes, Domine et Frater Observandissime! Salutem servitiorum paratissimam commendationem. [Fényességes Gróf, nagyrabecsült Uram és Bátyám! Üdvözletemet és szolgálataim legkészségesebb ajánlását küldöm.]

Nem tudom, édes Bátyám Uram, miért illet Kegyelmed annyi bosszúsággal, és gyalázattal, minduntalan fenyegetőzvén, ez az dolog mihozzánk nem illik, sőt nagyobbért is nem kellene Kegyelmednek ezt cselekedni: ha én azt írtam Kegyelmednek, hogy császárnak [III. Ferdinándnak] panaszt szólok, azért nem kellene Kegyelmednek haragudni: urunk űfölsége s igazat tenne köztünk, de nem az végre írtam, hanem azért, hogy szűnjék meg Kegyelmed bosszútételtül.*

Az minemű szerencsétlenségbe vagyok mast, szerelmes feleségem [Draskovich Mária Eusebia] az éjjel meghalván, inkább vigasztalást várnék Kegyelmedtül, hogysem ily rút leveleket; az Isten megveri azt, az ki oka ennek az mi háborúságunknak, én az én részemrül azoknak az rossz szolgáknak tulajdonítom, az kik tülem elszökvén Kegyelmedhöz állottak, nem szűnnek az Kegyelmed fülét énfelőlem való rossz informatiokkal tölteni. Úgy legyen, mint Isten akarja, az Kegyelmed szentpéteri szolgáinak, gondolja meg Kegyelmed, hogy tehessek igazat, holott két esztendővel azelőtt lett a dolog, én nem voltam ura akkor Tornischának, tudja Kegyelmed, az ki volt, amiatt több csintalanság is esett. Isten bizonságom, soha az Kegyelmed ebének is tudva nem vétettem, nemhogy emberének, de ha vétettem, kész vagyok eleget tenni, Kegyelmedet is megkövetni. Ne illessen tehát Kegyelmed, édes Bátyám Uram, ennyi bosszúsággal, gyalázatos levelekkel, főképpen mast atyámfiát, mely nehezen kell szenvednem, az kitül jót várnék, mikor az feleségem halála miatt vagyok búban, gondolja meg Kegyelmed. Maradok az Kegyelmed szolgáló öccse

Chaktorniae, 23 septembris.

G[róf] Zrini Miklos

Csapodi-Klaniczay, 133–134. Nr. 139. S. k., eredeti.




Hátra Kezdőlap Előre