178 Zrínyi Miklós Csáky Istvánnak

1663. június 19. Csáktornya

Illustrissime Domine Comes, Amice et Frater Observandissime! [Fényességes Gróf Uram, Barátom és igen tisztelt Atyámfia!]

Két, szeretettel írt leveleit, édes Gróf Uram, igen nagy böcsülettel vettem Kegyelmednek, nagy kötelességgel és hálaadással veszem Kegyelmedtől. Mind az Kegyelmed leveleiből, mind máshonnan való hírekből úgy látom, minden veszély öszve esküdt megnyomorodott hazánkra és nemzetünkre és nem hiszem, hogy soha is lett volna egy nemzetnek is úgy minden reménségen kívül való ügye, mint minekünk vagyon. Úgy hallom, Bécsben is semmit sem végezhettek az magyarországi urak, az hova én hivatalos sem voltam; mert oly rémülésben vagyon az szomszéd németség is, hogy csaknem jobban van őnekik az biztatásra szükségek, hogysem minekünk, az kik elsők vagyunk az veszedelmünkben; mit fog Isten továbbra adni, nem tudom ugyan, de az pogánságnak rettenetes nagy készületi, s a kevés applicatio [szorgalom], az kit cselekszünk oltalmunkban, semmi jót nem jövendölhetünk belőle.

Én itt, noha mindestül elhagyatott és minden oltalombul megszűkült vagyok, várom mindazonáltal nagy szüvel ennek az nagy sententiának executióját [ítéletnek a végrehajtását], amelyet Fátum reánk kimondott. Higgye meg Kegyelmed, édes Gróf Uram, örömmel adok hálát az Istennek, ha énrajtam, az mind híre vagyon, kezdődik el az utolsó romlás, kisebb keserűségemre leszen, hogysem ha mint látnám előttem veszni ezt a dücsőséges nemzetünket. Ezzel Isten tartsa és éltesse Kegyelmedet kedves jó egészségben.

C[omes] Nic[olaus] a Zr[in]
[Gróf Zrínyi Miklós]

Megbocsásson, édes Gróf Uram, Kegyelmednek nem az magam kezével írok, jobban megolvashatja talán Kegyelmed így, mert igen rossz író vagyok.

Barta-Klaniczay II., 272–273. S. k.: aláírás, ui. Eredeti.




Hátra Kezdőlap Előre