227 Thököly Imre Teleki Mihálynak

1670. december 13. Huszt

Tekintetes, nemzetes Úr, kedves Urambátyám. Mostani gyámoltalan állapatom miben légyen, akarám Kegyelmednek, édes Urambátyám, értésére adnom. Az idegen nemzet miatt idvözült szerelmes édesatyám [Thököly István] Árva várában erős obsidio [ostrom] alatt lévén, ez jelen való december havának harmadik napján ez világbúl boldogul kimulék. Látván azért én is minden állapatomnak veszedelmes voltát, nem gondolván sem világi kevés javaimnak veszedelmivel, sem szerelmes atyámfiaitúl való távozásommal, semmi nélkül, csak életemet s lelkemet tarthassam meg, harmadmagammal szaladtam ide az mi kegyelmes urunk [I. Apafi Mihály] őnagysága szárnyai alá.* Bizván azért az őnagysága fejedelmi kegyelmességében s várván az őnagysága kegyelmes parancsolatjátúl is, innét besietek magam is az őnagysága udvarlására. Kegyelmedet kérem, mint kedves uramot, bátyámot, ha miben kívántatik, mint ilyen gyámoltalan állapatomban is, ne neheztelje hozzám jóakaratját mutatni, és engem igaz jóakaró szolgájának ismervén; parancsoljon, az miben tudok. Maradok s vagyok

Huszt, 13. Decembris 1670.

Kegyelmed köteles szolgája

G. Theökeöli Imre m. p.

Gergely, 5 410. Nr. 265. S. k., eredeti.




Hátra Kezdőlap Előre