228 Teleki Mihályné Veér Judit Teleki Mihálynak

1671. február 7. Sorostély

Édes Uram, az Úristen Kegyelmedet áldja meg. Kegyelmed levelét, édes Uram, vettem; hogy Kegyelmed az borbetegségen kivül jól volt, azt akarom, de hogy az bor Kegyelmedet hánytatá, azt bizony bánom. Csudálkozom is Kegyelmeden, hogy nem fél Isten ellen cselekedni; vajmi nagy vétek az Kegyelmedtűl, mert természeti ellen van szántszándékkal szép elméjét megvesztegetni, az mely Istennek nagy ajándéka. Az keresztyén embernek úgy kell az Istent félni, hogy az vétektűl félni kell. Szánom az szegény embereket, az kiknek házok az Kegyelmetek alkalmatosságával megégett; sok sirást, átkot cseleksznek, elhiszem, nyavalyásak. Az keresztelést jól cselekszi Kegyelmed, hogy messzire nem hagyja; szinte jókor leszen, koma elég leszen, csak szégyent ne valljunk az alkalmatlanság miatt.*

Én úgy gondolkoztam, édes Uram, hogy ha Kegyelmed nem késik írni Pelei uramnak, hogy Szent-Péterre küldjön szekereket az bőrök alá, s ha őkegyelme nem késik, elérkeznek az sokadalomra, s több nem kell két jó szekérnél, csak valami rossz szekér ne legyen. Udvarbiró uram az mi tyúkkal tartozik, felét küldené be azakon az szekereken. Én azért, édes Uram, Pelei, Alvinczi uraméknak nem küldöm el az leveleket. Jó volna az, édes Uram, hogyha Nagy-Bányán el nem kelne az bőrök, túró, vinnék Szakmárra; de nem tudom, ki volna alkalmatos az eladására. Az búza felől is írtam vala Kegyelmednek; arra is, édes Uram, legyen gondja Kegyelmednek.

Én, édes Uram, nem érthetem, hova lett az az istentelen Keresztesi Pál, Bethlen Domokos uram is mit akar, én nem tudom. Nekem írta nénémasszony, tudósítsam, mitévő legyen, de én nem tudtam kit küldeni; azt is gondolom, ha mi akaratjok, küldnek valakit, avagy maga jő fel az apja. Én, édes Uram, el nem hittem volna annak előtte, hogy néném úgy ne birjon avval az leányával. Talám, édes Uram, az keresztelésig Kegyelmed sem fog kimenni Máramarosban, hanem hogy nem írta Kegyelmed meg? Édes Uram, az Istenért kérem Kegyelmedet ne igyék Kegyelmed, egészségét is ne rontsa Kegyelmed. Tudósítson egészsége felől, ha haza nem jő Kegyelmed. Nénémasszony Kegyelmednek szolgálatját ajánlja, Istentűl Kegyelmednek sok jókat kíván. Ugy látom, ugyan megvárja Kegyelmedet őkegyelme, de örömest menne az fiához, menyéhez Fogarasban. Elég fa-emberek, hogy ide nem jövének; még nem is látám az menyemet. Én, édes Uram, főfájós vagyok; az gyermekek, Istennek legyen hála, mind jól vadnak stb.

Sorostély, 7. Februarii Anno 1671.

Vér Judith mp.

[Külön papíron:] Im édes Uram az veres skárlát dolmánt, mentét, nadrágot elküldtem. Mind el lehetne Kegyelmed, édes Uram, az olyan öltözet nélkül.

Gergely, 5. 450–451. Nr. 293. S. k., eredeti.




Hátra Kezdőlap Előre