253 Zrínyi Ilona Thököly Imrének

1686. május 10. Munkács

Isten kegyelmeddel, édes kedves uram. Soha nem tudom minő dolog: Kulin Péter eljövetelétül fogvást sem hírt, sem levelet, sem embert nem köld. Nagy dolognak kell lenni. Én pediglen valamikor lehetett is, obsidionk [ostromunk] lévén is, el nem múlatnám igaz szeretetet és hűségemet kegyelmedhez, hazámhoz megmutattam, és bizonyítottam magam mellett lévőkkel némelyekkel meg is tartattam várral együtt kegyelmednek szolgálatjára. Az ellenségnek félelme miatt engem, tudja isten, senki búsulásomat nem látta, de isten ellenségemet miolta isten maga rémítéssel innét elvitte, csak sírással töltem azt a kevés számú óráimat, sok nehéz az én boldogtalanságomat kigondolni is sok okokra nézve, annival is nehezebb kiírni, hanem hagyom az egy istenre és az kegyelmed énhozzám való igaz szeretetire. Ha lehet, írjon, kölgyen bizonyos* embert és tegyen dispositiót [intézkedjen], Munkács várra és az én két gyermekimre [II. Rákóczi Ferencre és Rákóczi Juliannára] legyen gondja. Míg én élek, addig senki ne féltse confusiótól [megzavarodástól] Munkácsot, de óránként nem tudom, mi éri fejemet, adjon isten, csak én oly szerencsés lehetnék, édes szívem, kegyelmedet fiúmagzattal örvendezhetném, magam életemnek letételével is, nem bánnám. Ezzel maradok kegyelmednek engedelmes és igaz szeretettel szolgáló felesége.

Zrínyi Ilona m. p.

Pintér, 57. Nr. 2.




Hátra Kezdőlap Előre