1 Előszó+ Zrednai János úrnak,
a magyar királyi kancellária hajdani főjegyzőjének leveleihez,
amelyeket Ivanich Pál áldozár gyűjtött össze e kötetbe


Kezdődjék áldással!

Pál áldozár Pál főesperesnek× szíves üdvözletét küldi.

Hogy a közös atyánktól régóta követelt levelek végre elküldessenek néked, többekkel együtt magam is kedves kötelességemnek tartottam. Én tehát nemcsak készségesen, hanem nagy buzgalommal is gyűjtöttem e kötetbe az ő beleegyezésével a szanaszét heverő, lapokon maradt, sarokba hányt, olykor nemtörődömségből össze is taposott leveleket, hogy megtudd: én hallgatva, te beszélve, de mind a ketten nagy vágyakozással versengtünk birtoklásukért. Minthogy pedig mindkettőnk részéről ugyanaz a szándék és ugyanaz a vágy érvényesült, e könyvecskét te mint szorgalmazó s én mint kivitelező fogjuk ajánlani, hogy legalább azok előtt megnyíljék olvasásra, akik élni, s nem visszaélni kívánnak vele, és akik – hogy világosabban fejezzem ki magam – méltónak tartják kézzel nyúlni hozzá, nem pedig a fogukkal.

Azt azonban magad tudod a legjobban, hogy követelésednek, sőt zaklatásodnak milyen föltétellel és milyen kikötéssel adott helyt ezúttal a szerző; vigyázz hát, meg ne szegd a létrejött egyezséget! Nékem hagyta meg ugyanis, hogy ismételten idézzem emlékezetedbe: összegyűjtésüket eltűrve csupán a vigasztalás volt a célja, nem pedig a vizsgázás – habár az sem számít, ha vizsgára fogod is őket, amelyeket nem irigykedő gyanakvással, hanem a szeretet okán küld tenéked, s amelyekben jobban teszed, ha a hasznos tanulságot keresed, mintsem a művészi formát.

Itt tehát csupán azokat a leveleket kapod, amelyeket az utolsó hét esztendő során készített, illetve fogalmazott; de még azt sem valamennyit, hanem csak amelyek épnek és fontosabbnak találtattak. Sokuk viszont – amelyekre magam is emlékszem, hogy elkészültek – nem került elő, sokuk pedig csak töredékesen és csonkán maradt meg. Ám még a töredékek közül is közbeiktattam néhányat, abban a meggyőződésben, hogy még mindig jobb, ha részben s nem egészükben hiányzanak.

Tudd meg továbbá, hogy e levelek elrendezésében nem vehettem figyelembe megírásuk s elküldésük időrendjét, hanem csak ahogy előkerült egy-egy másolat, és ahogy az anyagra rátaláltam. Ezért azt a két levelet+ is, amelyet nem csekély időkülönbséggel e kötet ügyében válaszként írt hozzád, a többiek elé helyeztem, mert ítéletem szerint ezek a legméltóbbak arra, hogy a többieket bevezessék, és az emlékük fönnmaradjon. Merem állítani ugyanis, hogy mihelyt e kettőt alaposan megérted, mindjárt könnyebb lesz az őket követők olvasásakor felfogni azok ízét és értelmét. Hogy pedig holmi nehéz vagy félreérthető rész esetleg el ne tántorítson elolvasásuktól, még egy munkát el kívántam végezni, amennyire jártasságomból tellett: a körbefutó lapszélekre+ odajegyeztem számodra azoknak a régi szerzőknek a nevét, akiknek a mondásai vagy szavai a levelekben idéztetnek, sőt számos szót és néhány mondatot is magyarázattal vagy megjegyzéssel láttam el, amennyire – részint atyánktól kérdezősködve, részint könyvekben nézve utána a dolognak – tájékozódhattam. Ha azonban te helyesebb vagy pontosabb értelmezésüket adod, örömest fogadom el érveidet, csatlakozom a tudósabb véleményéhez, s nem bántódom meg tévedésem helyesbítése miatt.

Végezetül még arról tudósítalak, hogy amint e kötet címlapjára oda akartam cirkalmazni a szerző szokásos titulusait, azonnal leintett, hogy erre ne legyen gondom, hanem Szent Szevérusz tanítása szerint: elegendő, ha e könyvecske a tárgyáról beszél, s nem beszél a szerzőjéről.* Jó egészséget!

Kelt Váradon, az Úr 1451. esztendejében, január 12-én.




Hátra Kezdőlap Előre