12 A váradi püspök nevében Natale× úrnak,+
a dalmáciai Nona+ püspökének, a teológia doktorának

Tisztelendő Atyám!

Méltónak hittem Atyaságodat+ arra az ajándékra, hogy erényével és becsületességével sokak lelkét megnyerje magának, mivelhogy méltóságod kiváló híre alkalmasabbnak látszik, hogy dicsőséget szerezzen számodra, mintsem keresnie kellene azt. Örömmel tölt el, hogy ennek tiszteletreméltó szószólóját s tanúját ölelhetem keblemre tisztelendő uramnak, Demeter* zágrábi püspöknek+ a személyében, aki jószerivel egyetlen órát sem hágy elmúlni anélkül, hogy ne emlegetne, ne dicsérne s ne magasztalna téged, ugyanakkor engem is folyton ösztökél, hogy el ne mulasszak látogatást tenni jóakaratod s szereteted tájain. Örömest egyetértettem vele, hiszen buzdítása találkozott vágyaimmal; ám fontosabbnak véltem, hogy Atyaságod már soraimat megelőzően részesüljön szolgálataimból. Mindazonáltal, hogy e futár* előtt se maradjak egészen néma, őt szemeltem ki kibontakozó ismeretségünk hírnökéül, mert mielőtt elébem vágnál, én kívántam elébed vágni soraimmal és tiszteletadásommal. Szeretném tehát, ha Atyaságod úgy fogadná e szeretet megnyilatkozását, mint amely tiszta szívből ered, s nem tekintene keserűséggel ama időkre, amikor is egy helyett immár két püspök+ tart méltónak arra, hogy atyjának nevezzen. A te dolgod lesz, hogy a jövendő jó viszonnyal viselős reményt hordozzad, bennünket pedig isteni és emberi törvény kötelez, hogy azt életre keltsük, úgyhogy kölcsönös vonzalmunk méltán nemes vésetnek látszódjék, ne talmi csillogásnak. Ezt – hogy úgy mondjam – az én baráti érzéseim és a te nemeslelkűséged egyaránt megkívánják tőlem. De ha valaha személyesen is láthatlak majd, természetesen az a szándékom, hogy tettekkel méltóbban fejezem ki megbecsülésemet, mint szavakkal.

Egyébként ezúttal e követ is elmondhatja hogyan és mekkora ragaszkodással látom vendégül s tartom itt magamnál említett atyámat, a zágrábi püspök urat, akinek ügyes-bajos dolgaiban bármi szívességet tett* – mint hallom – eddig is, vagy fog tenni Atyaságod, azzal engem is csakúgy a lekötelezettjévé tesz, mint őt. Mert ha valami kedvező, valami hasznos, másfelől ha valami terhes vagy kellemetlen az ő számára, azt szükségképp maradéktalanul megosztom vele. Országunk még nem egészen lecsillapodott viharai a mi ügyeinkben* is vihart támasztanak, nehogy* nyugodtan lehessen elintézni őket.

Mindazonáltal reméljük, hogy Atyaságod fáradozásai és a mi igyekezetünk* révén mindaz, ami elé akadályok tornyosulnak, minden tekintetben akadálytalanná fog válni. – Kívánok Atyaságodnak jó egészséget és boldogságot.

Kelt Váradon, az Úr 1447. esztendejében, december hó 20-án.




Hátra Kezdőlap Előre