14 János kormányzó úr nevében Frigyes× úrnak,+
a rómaiak királyának, Ausztria és Stájer hercegének stb.

Felséges Fejedelem!

Midőn e napokban országgyűlésünkön* felolvasták Méltóságtok levelét, közakarattal olyan döntés született, hogy a személyemet ért panaszok dolgában ne mulasszak el számot adni Méltóságtoknak jelen soraimmal, miként ezt ott személyesen élőszóban megtettem.

Felségtek azt írja, hogy én nemrégiben* – miközben haddal+ nyomultam előre Cille grófjainak a földjein – mindennemű előzetes figyelmeztetés nélkül, sőt saját kezűleg írt, békés hangú levelem ellenére, amelyben szolgálataimat ajánlottam föl Méltóságtoknak, igen sok kárt és veszteséget okoztam a stájer hercegségnek stb. – Meg kívántam hallgatni; felséges Fejedelem, milyen szándékkal mérlegeli ezeket Felségtek, hogy tágabb lehetőségem legyen a válaszadásra, és hogy kellő nyomatékkal és joggal tárhassam föl ezt az egész ügyet.

Midőn tehát az ég s a föld színe előtt oly sok kegyetlen és embertelen erőszakot* kellett már elszenvednünk, és ezen ország báró urai úgy döntöttek,* hogy a kihívásra fegyverrel válaszoljunk Cille említett grófjainak, e feladatra kapitányul* engem jelöltek ki* – de kijelentem: nem azzal a szándékkal, hogy akár Méltóságtok, akár alattvalói vagy földjei ellenében kihívó magatartást mutassak vagy háborút támasszak, hanem amit békés hangú levelemben kifejeztem, lelkemben is azt melengettem: hogy tudniillik Méltóságtokat, mindenkor szolgáljam, ahelyett hogy megsérteném. Ezért azután azok a károk is, amelyek ezúttal állítólag Felségtek földjeit és alattvalóit érték, semmi esetre sem az én törekvésem, az én tervem, főként nem az én előre megfontolt szándékom következtében történtek, hanem az illető gonosztevők váratlan és erőszakosan kihívó magatartása miatt. Mert a fegyveres támadás engem ért előbb, én csak azt követően támadtam.

Amikor ugyanis Borlin vára* mellett seregemmel tábort ütöttem (valóban félretéve minden ártó szándékot!), előkelő bajtársaim követsége révén adtam tudtul a vár Frigk× nevű várnagyának, hogy semmit sem készülök tenni Méltóságtok vagy alattvalói elleni ártó szándékkal, hanem utamnak s fegyvereimnek más a rendeltetése, s ez okból azt a kérésemet tolmácsoltattam neki, hogy ellenállásával ne gátolja meg békés előrehaladásomat. Ő azonban mindjárt üzenetem vétele után a lehető legfölháborítóbb közléssel haragította magára a küldötteket, azzal a javaslattal, hogy háromezer márka készpénzért adja el nekem a biztonságos átvonulást. De mivel nem akadt vevőre, fegyveresei élén váratlanul végrehajtott ellenséges támadással hamarosan kihívta maga ellen a békés szándékú emberek fegyvereit, s akaratom ellenére rákényszerített, hogy fegyveres erőszakkal nyissak utat minden irányban.

Ugyanígy midőn Pettau és Marburg+ városok felé közeledtem, e városoknak, valamint Felségtek Grazban* állomásozó kapitányának×× is hírt adtam békés szándékú előrenyomulásomról, valamint arról, hogy semmiféle ellenséges cél nem vezet Méltóságtok földjeivel s alattvalóival szemben. Ők azonban megint csak kezet emeltek a békés üzenet ellenében, és seregemből sokakat megöltek, foglyul ejtettek vagy kifosztottak, sokszor olyanokat is, akik gyanútlanul elhagyták egységüket. Ezenfelül a grazi kapitány× lovasaival és gyalogosaival a Dráva gázlójánál elém került, és megpróbált meggátolni az átkelésben; miután elkerülni nem tudtam, akaratom ellenére ütközetbe* bocsátkoztam vele. E sok akadály, ellenségeskedés és kihívás közepette bizony elkerülhetetlen volt, hogy Felségtek alattvalóit is némi károsodás érje, különösképp ama területeken, amelyek Cille grófjainak birtokai közé vannak beékelődve. De – miként már mondottam – ez nem az én előre megfontolt szándékomnak vagy az említett báró urak meghagyásának, hanem a már elmondott okoknak volt a következménye, amelyekért, úgy hiszem, Felségtek sem fog engem bűnösnek ítélni.

Ismételten kérem Felségteket, ne utasítsa el szolgálataimat, és adjon helyt a fentiekben előadott jogos mentségemnek.

Kelt Pesten, az Úr 1446. esztendejében, Szentháromság ünnepének vigíliáján+.




Hátra Kezdőlap Előre