15 Válasz János kormányzó úr nevében Jenő pápa úrnak+

Boldogságos Atyám!

Nagy erőfeszítésre van szükségem, hogy méltóképpen fejezhessem ki hálámat Szentségteknek, aki szokott jóságában már oly sokszor méltóztatott együtt örvendezni sikereimnek, és azt is mindig reményteljesnek tüntette föl, ami pedig több teherrel járt számomra, mint megbecsüléssel. Ezt a fajta hálát még fokozottabban kell kifejeznem Boldogságtok iránt most, midőn a kormányzóság reám rakott terhét üdvözölve ezt megtiszteltetésnek s nem gondnak tekintette,* jóllehet nem kételkedett abban, hogy e hivatal még csak tovább tetézi amúgy is tetézett fáradalmaimat.

Lejjebb:*

A lélek pedig készséges, és az akarat nem vonakodik mindannak megtételére, amire Boldogságtok buzdít. Az Úr adományaként az egység és egyetértés gyönyörű alapjai már meg vannak vetve: már csak azt a békét kellene rajtuk fölépítenünk, mely a keresztény nép erőinek egyetlen s legfőbb gyarapítója lehetne a hitetlenek támadásainak visszaverésére. Mivel azonban, boldogságos Atyánk, még mindig épp közös békénket látjuk veszélyeztetve, íme, fegyverhez kell nyúlnunk,* s hogy Boldogságtok se kételkedjék ennek feltétlen igazságosságában, a főpapok és báró urak akaratából írott másik levelemben* ezt kívántam megvilágítani.

Ami pedig* a zágrábi egyház ügyét illeti, melyet már hosszú esztendők óta* gonosz kezek pusztítanak, azt tudatja levelében Boldogságtok, hogy egymásnak ellentmondó* írásokat kapott tőlem. És mivel ez ügyben kegyesen eleget kíván tenni óhajomnak, azt kéri, tájékoztassam terveimről és szándékaimról, hogy végre zavartalanul lehessen gondoskodni erről az egyházról. Ez az ellentmondás, jobban mondva bizonytalanság az említett egyházzal kapcsolatosan könnyűszerrel megszüntethető, boldogságos Atyám, mivel amennyiben rajtam múlik, szándékom, óhajom, támogatásom és pártfogásom változatlan volt és lesz is tisztelendő atyám, Csupor Demeter knini püspök+ úr személyét illetően, akit mind életmódja, mind származása alapján mindenkor alkalmasnak ítéltem a mondott egyház terheinek enyhítésére.

Az egri egyház+ ügyében viszont* egészen másképp kell nyilatkoznom,* mivel határozottan emlékszem, hogy azt a bizonytalanságot más körülmények támasztották; s ha ez szomorúsággal tölti is el Boldogságtok lelkét, méltóztassék velünk együtt türelemmel viselni. Annak* az időszaknak a körülményei ugyanis olyanok voltak, hogy erőszakkal többet lehetett kicsikarni, mint tiszta szándékkal elérni. A békességhez nem szokott, viszálykodáshoz hozzászokott nyakasság nem könnyen tűrte, hogy leigázzák; egyeseket megfélemlítéssel, másokat kedvezéssel lehetett csak féken tartani. Az egyetértésnek még csupán a kezdetén jártunk, folyt a lázas versengés, ki-ki a magáét kívánta gyarapítani, ha idegen jószág elhagyására kényszerült. Így azután – kivált a szükség szorításában – gyakorta megesett, hogy egy és ugyanazon ügyben megadtuk a támogatást az egyiknek, de a másiktól sem tagadtuk meg – mégpedig nem állhatatlanságból, hanem hogy kisebb bajjal fedezzük a súlyosabbakat, míg azután az Úr adományaképp lassanként helyre nem áll a jogrend, amelynek alapján szilárdabb mérlegeléssel dönthetjük el, hogy kinek-kinek mi üdvösebb az igazság és a lehetőségek szerint.

Valóban csodálatos és Isten adományához méltó dolog! Immár csillapodnak a hosszú ideje szított ellenségeskedések, elcsitul a belháború, megzaboláztatnak a viszályok, lépésről lépésre helyreáll az egyetértés, s most már csupán külső* támadóink dühe halmoz fenyegetést fenyegetésre. Én azonban, noha látom már a dolgok ilyetén állását, mégsem remélhettem a Magasságbeli jobbjának ily hirtelen való megváltozását;* ennélfogva akkor még nem is véltem volna célravezetőnek szembeszállni egyesek erőszakoskodásával, mert minden vágyam az volt, hogy végül is jóindulatommal szereljem le dühüket. Hogy tehát nyíltan szóljak: két csoportosulás vetélkedett az említett egri egyházért, s mindkettő abban a jogban bízott, amelyre hivatkozott; párthíve* igen sok volt mind a kettőnek; az egyik azt követelte, hogy őt támogassam, a másik azt, hogy tőle se tagadjam ezt meg. Ennélfogva mindaddig célszerűbbnek látszott a kéréseknek, mintsem a viszálynak teret engedni, míg (mint említettem) a végső döntést meg nem lehet majd hozni.

Ha tehát van lehetőség mentegetőzésre, avégett esedezem Boldogságtokhoz, hogy mérlegelvén az ismertetett szempontokat, jobban mondva szükséghelyzetet, ellentmondó leveleim miatt ne okozzon magának kellemetlenséget, s bennünket se bélyegezzen meg, minthogy a jövőre nézve – valahányszor csak ügyelhetünk rá – úgy határoztunk, hogy hasonló bizonytalansággal nem kellemetlenkedünk Szentségtek fülének s lelkének. Ennek megfelelően erősítem meg szándékomat az említett zágrábi egyházzal kapcsolatosan is, amikor soraimmal ismételten buzgó kérésemet terjesztem Szentségtek elé, miszerint korábbi levelemnek megfelelően ne habozzék a zágrábi egyházról gondoskodni Demeter püspök úr személyében, akit őszinte szívvel kedvelvén azt szeretnénk, ha rangja megfelelne érdemeinek, s akit élete, magatartása, tapasztaltsága és vezetői képességei alapján megfelelőnek és alkalmasnak tartunk ama egyház élére stb.

Kelt az Úr 1446. esztendejében, október hó 17-én.




Hátra Kezdőlap Előre