20 Ugyanazok nevében+
ugyanabban a tárgyban az említett legátus+ úrnak

Főtisztelendő Atyánk és Urunk!

Miután Dénes mester×, a jegyző visszatért,* e helyen sietve összegyűlvén elolvastuk a király és főtisztelendő Atyaságtok általa hozott levelét, amelyből mind a leendő diétáról, mind főtisztelendő Atyaságtok ama hő vágyáról értesültünk, hogy a viszálykodók között békét teremtsen. Láttuk a meglehetősen kimerítő és nagylelkűen kiállított királyi menlevelet is, amely azonban – mivel manapság az erőszak olykor elébe szokott vágni a jognak – több kiegészítést is elbírna, sőt igényelne. Hálát adunk tehát a király őméltóságának és főtisztelendő Atyaságtoknak, amiért a kért dolgok tekintetében nagylelkűen meghallgattak bennünket és gondoskodtak rólunk, különösképp mert ennek alapján elhisszük, hogy a béke művét nagyobb lelkesedéssel vették kézbe, mint amekkorával mindkét részről folyt a háború; csupán arra van szükség, hogy hatékonyabb biztonsággal rendelkezzünk!

Ami a királyi Felséget illeti, habozás nélkül elhisszük, hogy felőle biztonságban vagyunk; mivel azonban soha nem hiányoztak az olyanok, akik kéretlenül is a lázadás pártján állottak+, ajánlatosabb ellenséges cselekményektől tartani+, mint megtapasztalni őket. Az események tanítottak meg bennünket,+ hogy jobb nem megbízni az osztrák hercegség némely alattvalójában, mintsem hinni nekik, kiváltképp pedig annak, aki – mint véljük – a királytól sem félve, egyéb kifosztott áldozatai között ennek az országnak jónéhány Rómába tartó zarándokát is, papi személyeket és polgárokat egyaránt, a fogságában tart, miután nemrégiben vagyonukban is, személyükben is megkárosította őket; erről a király úrnak részletesebben írtunk.*

Minthogy pedig azt kívánjuk, főtisztelendő Atya, hogy annak az útnak a során, amelyen már elindultunk, a kellő biztonságot ne csak megadják, hanem biztosítsák is számunkra, e vonatkozásban különösképp megbízunk főtisztelendő Atyaságtok személyében és tekintélyében, aki joggal lehet e biztonságnak méltó kieszközlője és kezese. Mert olvastuk is, tudjuk is sokakról – s ezt nem mások sérelmére mondjuk! –, hogy isteni és emberi jog ellenére+ tőrbe csalták őket, kivált olyanokat, akik vakmerően s nem eléggé óvatosan vágtak bele ilyenféle dolgokba. Először tehát főtisztelendő Atyaságtok arról gondoskodjék, hogy a nevezett király úrhoz eljuttatott levelünk szerint újíttassék meg a menlevél, majd pedig arról, hogy főtisztelendő Atyaságtok külön levélben is tegyen ígéretet e biztonságra vonatkozólag, mivel ez ígéretet, tekintélye okán, úgy látjuk, semmiképp sem nélkülözhetjük. Nem akarnánk ugyanis e békés kezdeményezés után olyan tusába bonyolódni, amelyben vassal kényszerülünk elhárítani a sértést. Mert a támadóval, úgy hisszük, könnyűszerrel szembeszállhatunk ugyan, de a reánk váró ügyekkel nem tartjuk összeegyeztethetőnek, hogy e békés úton – akár cselekvőleg, akár szenvedőleg – ellenség gyanánt szerepeljünk vendég helyett+. Ha tehát megkapjuk, amit az előzőekben kértünk, gondunk lesz arra, hogy a kitűzött napon megjelenjünk; ellenkező esetben viszont utunk késedelmet szenvedhet.

Boldog egészséget kívánunk főtisztelendő Atyaságtoknak, s kérjük, hogy e futárt mielőbb bocsássa útjára.

Kelt Budán, az Úr 1448. esztendejében, február 7-én.




Hátra Kezdőlap Előre