21 A kormányzó úr nevében az előbb említett legátusnak++

Főtisztelendő Atyám és Uram!

Úgy hisszük, előző tájékoztatásainkban* kellőképp kifejezésre juttattuk, mennyire fontosnak tartjuk a békével kapcsolatos teendőket; ehhez járult hozzá az is, hogy mind a legutóbbi diétát, mind az országgyűlést – amelyen ez ügy a lehető legméltóbban lett volna lezárható – meglehetősen hosszúra nyújtottuk,*+ s ez okból főtisztelendő Atyaságtokat személyesen szerettük volna fogadni a levele* helyett, abban a meggyőződésben, hogy ez ügy buzdítással juttatható célba, míg a halogatás csak ellankasztja+. Mindazonáltal örömmel üdvözöltük e levelet is, amelyet futárunk – ki késedelmesen ugyan, de végül visszaérkezett – tegnap meghozott nekünk, főként mivel főtisztelendő Atyaságtoknak mind Csehországból* való sikeres visszatéréséről, mind hozzánk tervezett közeli látogatásáról értesültünk belőle.

Megosztjuk tehát sikeres visszatérése miatti örömét, látogatásának pedig nagy reményekkel nézünk elébe, rangjához illően készülve föl mind fogadására, mind vendégül látására. A Pozsonyba* küldendő megbízottakat illetően tudniillik már a lehetőség is, remény is szertefoszlott. A most megtartott diétán ugyanis mindenki egyetértésével az a közös határozat született, hogy ez az ügy a mi jelenlétünkben s az e célra teljes fölhatalmazással rendelkező többi főpapi és bárói megbízott jelenlétében ezen a helyen tárgyaltassék – sok egyéb szempont mellett főként avégett, hogy ebben az ügyben a lehető legőszintébben s halogatás nélkül igyekezzünk megtalálni a méltányos megoldást. Mert akik erőszakot és sérelmet szenvednek, azokban minden további szócséplés, a tárgyalások halogatása, a korlátozó óvadékok – amelyek a követek gyakori ide-odajárása során még csak megsokszorozódnak – bosszúságot keltenek; ezért szükséges volna immár látni is, nemcsak remélni vagy a jogtalanságok, vagy a tárgyalások végét!

Induljon tehát útnak főtisztelendő Atyaságtok, és a munkát, melyet e békéért magára vállalt (úgy is*, mint e hőn óhajtott béke leendő bírája+, mint vezére és kísérője végül mint megteremtője), folytassa jó lélekkel! Minden készen várja: biztonságának szavatolása, a menlevél, az ellátás meg a békéért s nem fegyverekért hevülő lelkek – föltételezve, hogy ama király+ részéről is nyílt és megalapozott szándék nyilvánul meg abban a tekintetben, hogy ez az újra meg újra meghányt-vetett ügy lezárhatónak lássék, ne pedig (ha szabad úgy mondani) kijátszhatónak vagy megingathatónak. Ily módon könnyen végső döntést hozhat főtisztelendő Atyaságtok, és méltányos békével ajándékozhatja meg a feleket, hiszen az ügyet a maga kendőzetlenségében fogja a kezébe venni; nekünk pedig szabad lehetőséget teremt, hogy azokkal foglalkozhassunk, amik mind a hit, mind az ország oltalmára és gyarapítására köteleznek és lelkesítenek bennünket. Mert az ellenség* – a vallásé s a hazáé is egyben – állandóan zaklat bennünket, és vele szemben végre nekünk is már karddal kellene harcolnunk, nem csak pajzzsal!

Ajánljuk magunkat főtisztelendő Atyaságtoknak, akit jó egészségben óhajtunk látni.

Kelt Budán, 1448. június 3-án.




Hátra Kezdőlap Előre