35 Ugyanazoknak a főpapoknak és báróknak a nevében+

Tiszteletreméltó Miklós krakkói dékán úrnak, az Apostoli Széknél tartózkodó ügyvivőnknek stb., kedves Testvérünknek – Magyarország főpapjai és bárói stb.

 

Tiszteletreméltó, kedves Testvérünk!

Szentséges urunknak, a pápának ügyvivőjeként fogadtuk Bálint* testvért, az apostoli penitenciáriust+, akitől megkapva őszentsége üzenetét vagy inkább utasításait, azokat megértettük és megvitattuk, és ahogy most jónak láttuk, nyomban rövidre fogott választ adtunk rájuk, amelyet másolatban jelen sorainkhoz mellékelve találsz. Minthogy pedig te jól ismered mind a magunk, mind kormányzó urunk szándékát, elhatározását és kívánságát, valamint szorító helyzetünket és a kínálkozó alkalmat, arra kérünk, hogy a másolatot elolvasva és a neked adott tájékoztatások ismeretében ügyeinknek alkalmasan viseld és viseltesd gondját az Apostoli Széknél, szorgalmazván a kellő időben történő elbocsátásodat – úgy azonban, hogy tényeket, ne ígéreteket hozhass nekünk, vagy legalábbis olyanokat, amelyek véget vetnek e kimerítő várakozásnak. Terveinkről és helyzetünkről bővebbet majd a magánlevelekből* fogsz megtudni.

Egyébként tudósítunk arról, hogy az ország felső részein cseh rablók kezdtek garázdálkodni, akik egyebek között, amiket nehezményezünk, magukkal hozták és hozzák a husziták eretnekségét, úgyhogy Szepes és Sáros megyében már sok olyan plébánia található, amelyikben két szín alatt áldoznak. Ellenük – mostani lehetőségeink mértékében – haddal fogunk föllépni.+ Fejtsd ki tehát szentséges urunk előtt, hogy ez önmagában is nem csekély ok kérnünk az apostoli támogatást, amelyet nem az anyagi károk orvoslása, hanem a hitre mindkét irányból leselkedő veszedelem elhárítása tesz égetően szükségessé. Tehát ha megunt is bennünket, legalább a hit gondját ne késleltesse!

Kelt pesti országgyűlésünkön, az Úr 1449. esztendejében, január hó 24-én.




Hátra Kezdőlap Előre