34 Válasz Magyarország kormányzója, főpapjai és bárói nevében+
Miklós pápa úrnak

Boldogságos Atyánk, főtisztelendő Urunk!

Alázatosan ajánljuk magunkat kegyes jóindulatába. – Minapi bajainkban* és szerencsétlenségünkben nem csekély oltalmunkra szolgált, hogy Szentségtek részéről reményeinkkel fölérő jóindulatot arathattunk le s takaríthattunk be. Ez először levél,* majd a tiszteletreméltó ügyvivőnek, Bálint× atyának* a beszéde révén válva ismeretessé, fölkeltette abbeli bizakodásunkat, hogy elszenvedett vereségünk nem csökkenti a harci lelkesedést, és leáldozó szerencsénknek nem vált áldozatává az újrakezdés vágya. Sokkal tartoztunk az Apostoli Széknek, amelynek jóindulatáról, támogatásáról, gondoskodásáról és bőven áradó kegyeiről sokszor olvastunk; ám most még sokkal nagyobb lesz tartozásunk, ha összeomlásunkból is annak gyámolításával tudunk majd talpra állni!

De azokra,* amiket Bálint atya hozott! Amelyek* lényegében három dolgot tartalmaztak: buzdítást és intelmet, hogy őrizzük meg az egyetértést és egységet; Szentségtek mélységes együttérzését háborús veszteségeink miatt, egybekötve szerencsétlen sorsunk megjobbítására tett bőkezű emberi segítség és támogatás ígéretével stb.; továbbá az oltalmunkba ajánlott bosnyák király+ úr ügyét, valamint egyéb, erre vonatkozó, számunkra igen kedves és szívesen hallott szavakat.

Nagyon is megfelelt,* Boldogságos Atyánk, mostani viszonyainknak ez a követi üzenet, amely emlékeztet a várt jóindulatra,* hiszen új életre támad benne a kegyes jóakarat, és erőre kap a hűség meg az odaadás! Midőn tehát elsősorban egyetértésre és egységre buzdíttatunk, ezzel szíves-örömest egyetértünk, hiszen magunk is ezt tartjuk államunk egyedüli éltető és tápláló erejének. Amikor pedig elszenvedett vereségünk miatti együttérzését fejezi ki Boldogságtok, hálával fogadjuk jóságos atyai vonzalmát. Bizony szorongattatások gyötörnek bennünket, hitünkért több, mint hazánkért! Ezért Szentségtek kilátásba helyezett támogatását legyen szabad inkább óhajtanunk, mint kérnünk – melyre, ha nem kérnénk is, már – úgy látjuk – igen nagy szükségünk van! De* amikor ezt követően Szentségtek külön is hozzáfűzi és arra int, hogy ez után a vereség után tartsuk fegyveres erőinket az ország határain belül, nem látjuk elég világosan, ezt mire vagy inkább mi jogon értsük. Úgy látjuk ugyanis, hogy ezzel pihenésre ösztönöz bennünket – de bár lenne ez méltó a keresztény nyugalomhoz! Félnivaló azonban, hogy erre a pihenésre a tevékenység hiánya+, nem pedig a nyugalom vágya fog rászorítani bennünket, főként ha épp ez időben vonják meg tőlünk a szükséges támogatást!

Mindenkor az volt a vágyunk, Boldogságos Atya, hogy élvezzük a pihenést+ meg a békét – de olyan pihenést, mely hazánk számára is valódi pihenést eredményez! Hiszen ez ideig is fő gondunk a határainkért való hadakozás volt, vagyis hogy a közelről támadó ellenség fészkeit távolabbra űzzük el. Ezért fegyvereinket a határok mögött tartani mi más lesz most, mint hogy a közeli ellenséget még közelébb engedve a határok között fogadjuk?!+ Márpedig az ellenség erőviszonyairól az elszenvedett csapás révén még alaposabb tapasztalatokat szereztünk, amelyeket – noha nagyon fontos lett volna megismernünk – eddig talán nem ismertünk eléggé. Bátorságra, buzgalomra és tettre van szükség; s hogy ez termékenyebb legyen, arra a balsorsban több gondot kell fordítani, mint jó sors idején!

A többit Szentségtek ítéletére bízzuk, amelyeket – szándékaink alapos ismeretében – bővebben kifejthet majd ügyvivőnk, a tiszteletreméltó Miklós dékán* úr, és azt is kéri majd Szentségtektől, hogy ne szűnjék meg gondoskodni mirólunk, és ne hagyja lankadni buzgalmunkat a hit ellenségeivel szemben, amelyre – különösképp míg ez az interregnum* tart – a szükség jobban kényszerít, mint a szándék. Ami végezetül Bosznia király urának a dolgában azt a nézeteltérést illeti, amely közötte és Rácország despotája+ között van, úgy határoztunk, hogy bírói úton simítjuk el, s majd azt a felet támogatjuk, amelyiknek több lesz a joga – miként erről a felek megbízottait is tájékoztattuk, akik itt voltak nálunk ezen az országgyűlésen. Mind ezekről, mind a már érintett kérdésekről közöttünk és általunk nyert tájékoztatást Bálint atya, akit megbíztunk, hogy ismertesse meg elgondolásainkat, szándékainkat és elhatározásainkat Szentségtekkel, akit a Magasságbeli őrizzen meg jó egészségben szent egyháza kormányzására.

Kelt pesti országgyűlésünkön, az Úr 1449. esztendejében, január hó 24-én.


Szentségtek hódoló szolgái:
Magyarország kormányzója, főpapjai, bárói és előkelői




Hátra Kezdőlap Előre