45 A váradi püspök nevében az amiens-i bíboros×+ úrnak+

Krisztusban főtisztelendő Atyámnak, János Úrnak, akit közönségesen a Szent Római Egyház amiens-i bíborosának neveznek, kiváló Uramnak és Atyámnak – Főtisztelendő Atyaságtok szolgája, János váradi püspök.

 

Főtisztelendő Atyám és Uram!

Ha azt mondanám, hogy emlékezetemben tartottam kötelezettségemet, amellyel kinevezésem támogatójának* tartozom, ezt – úgy érzem – titokban talán ellenkezőképp ítélnék meg. Mindazonáltal ha ezt én jelentem ki a magam nevében, határozottan tudom ugyan, hogy e vallomás megnyugtatja és fölmenti majd lelkiismeretemet; mégis nem kétlem, hogy a kötelezettség lerovásához tett szükségeltetik, a puszta szándék aligha elegendő. Azért az egyért vádolom csak magamat, hogy kölcsön vett szemeknek jobban hittem, mint a sajátjaimnak, és ügyemnek – hanyag módon – egy talán még hanyagabb ügyvivőt kerestem, aki engem, ki még a másokat illető adósságaimtól sem mentesültem, a maga hitelezőjeként hagyott hátra.* Akarat, szándék, gond – még maga a dolog is – mind készen* volt már, csak a közvetítő s ügyvivő pártfogása s keze* hiányzott – ám ezekkel együtt az, akinek mindezt túlszárnyaló életet kívántam: a tiszteletreméltó Miklós dékán stb., barátainak nagy-nagy kárára, elvétetett.+ Boldog emlékét bárcsak megtartaná s megőrizné a sírban is! – Most hát reám vár, hogy a magam ügyét kézbe vegyem, és a mulasztottakért bocsánatot kérvén s jóvátételt ígérvén figyelmesebben lássak hozzá, hogy régi és új – vagy inkább: állandó – adósságom biztosítékáról sajátkezűleg gondoskodjam.

Miután tehát értesültem, hogy említett ügyvivőm elhunytával ez ügyeimben az ő gondja nem is elhagyott, hanem árvaságra juttatott engem, azonnal úgy határoztam, hogy az Apostoli Szentszékhez utazó személyes megbízottam+ révén keresem meg* Főtisztelendő Atyaságtokat. A jövőben gyakran, sőt állandóan így teszek majd, és az eddiginél nagyobb figyelmet fordítok adósságaim törlesztésére, úgyhogy kötelezettségem kezdeteit inkább, semmint a végét lássam mindenkor előttem állni, amelyet mennél inkább igyekszem visszafizetni, szándékom inkább a fizetésre, mint a kifizetésre+ fog irányulni.

E küldöttemet, ügyeit tekintve, nagy szeretettel ajánlom Főtisztelendő Atyaságtok kegyébe, a magaméit pedig bizalommal teszem le a kezébe, mindenkor készen Főtisztelendő Atyaságtok parancsainak teljesítésére.

Kelt Budán, az Úr 1451. esztendejében, március 17-én.




Hátra Kezdőlap Előre