3 Lasocki Miklósnak+
Hunyadi János nevében

Főtisztelendő Atyám!

Az időtől fogva, hogy személyetekkel meghittebb ismeretségbe kerültünk,+ kiváló erényeitek mindenkor kedvessé tették előttünk nemeslelkűségteket s személyeteket. Erényeitek pedig arra ösztönöztek bennünket, hogy minden gondunkkal, igyekezetünkkel és törekvésünkkel megkíséreljük rangotokat dicséretes erényeitek magas fokára emelni, s eme szándékunkat Isten dicséretére és dicsőségére mennél hamarább valóra váltani. Minthogy pedig mindmostanig egyetlen hozzátok méltó főpapi hely sem üresedett meg, ezért – meg kell mondani: pirulva – gyakorta vonakodtunk érdemben tárgyalásokba bocsátkozni Főtisztelendő Atyaságtokkal. Nem azért, mintha nem lett volna szükségünk reá, hanem mivel attól féltünk, hogy Főtisztelendőségtek tőlünk eltérő módon gondolkodik erről a dologról, mely annyira a szívünkön fekszik. Mert minden tiszteletünk mellett teljes őszinteséggel meg merjük vallani, hogy ha atyánk, akitől életünket nyertük, még mindig az élők sorában volna, reá sem tekinthetnénk nagyobb hódolattal és megbecsüléssel, mint amekkora tiszteletet éreztünk s érzünk Főtisztelendő Atyaságtok iránt. Ezért azután a jövőre nézve is megbízhattok bennünk, s ez a mostani körülmény se fosszon meg ama biztos tudattól, hogy ha száz édestestvérünk volna is, akiket alkalmunk nyílnék magas méltóságra vagy gazdagságra emelni, titeket ezután is valamennyiüknek elébe helyeznénk ebben az előléptetésben.

Ez az izzó szeretet fűtött bennünket most is, amikor a kánonilag egyesített kalocsai és bácsi egyházmegyék érseki széke legutóbb megüresedvén törvényes hatáskörünknél fogva titeket jelöltünk ezen egyházak érsekévé, és az ország nevében nektek adományoztuk ezt az érsekséget.+ Ennélfogva nagyon kérjük Főtisztelendő Atyaságtokat, fogadja el hálás szívvel ezt az isteni adományként fölajánlott megtisztelő, ám terhes feladatot, méltó köszönetet mondva az Úristennek, e dolog szerzőjének.

[1449]




Hátra Kezdőlap Előre