25 Juan de Carvajal portói püspök-bíborosnak+
a főpapok és bárók nevében

Főtisztelendő Atya!

A zágrábi egyház szánalmas állapota, melyet hosszú ideje számtalan kéz marcangol, Főtisztelendő Atyaságtok előtt ismertebb, semmint meg kellene azt világítanunk. És hogy fölszabadítására mennyi hiábavaló kísérlet történt, arra sincs megbízhatóbb tanú, mint épp Főtisztelendő Atyaságtok, aki nemcsak részt vett, hanem gyakran vezető szerepet is vitt ezekben az ügyekben. Most azonban egyéb hasznos rendelkezések sorában, melyek e napokban születtek, ennek az egyháznak a szabaddá tételére is megnyílt a régóta keresett út, mégpedig az, amellyel már Főtisztelendőségtek itt-tartózkodása folyamán is több ízben próbát tettünk. Jóllehet tisztelendő atyánk, János váradi püspök úr bizonyos megfontolandó okokra hivatkozva elzárkózott áthelyezése elől (s ezért az ügy akkor halasztást szenvedett), miután azonban megfelelő formák között, nehezen bár, most mégis hozzájárult az említett áthelyezéshez, ennélfogva király urunk őfelségének s nekünk valamennyiünknek megfontolt és egybehangzó véleményünk, hogy a többi pályázó elégedjék meg az őt megillető ranggal, az említett váradi püspök úr pedig, aki másképp e terhet vállalni nem tudja s nem is köteles, a zágrábi egyház visszaszerzéséig és helyreállításáig egyéb javadalmakat kapjon ellátmányul, amelyekre addig is támaszkodhatik. – Minderre vonatkozólag a királyi követek útján, akik ezekre írásos utasítással rendelkeznek, részletesebb fölvilágosítást nyerhet Főtisztelendő Atyaságtok, akihez mint ezen ország legmagasabb pártfogójához, miként összes többi ügyeinkben, azonképp ebben is oltalomért kívánunk folyamodni; annál is inkább, mert tudván tudjuk, hogy azon egyháznak helyreállítását Főtisztelendő Atyaságtok nem kevésbé viseli a szívén, mint mi magunk.

Nagy-nagy buzgalommal kérjük tehát, járjon közben s szorgalmazza szentséges urunknál, hogy ez egyedülálló s – ha elmulasztjuk – talán soha vissza nem térő alkalmat e szent cél megvalósítására őszentsége el ne szalassza, hanem minél előbb tegyen eleget pásztori feladatának, a király kívánságának és a magunk s valamennyi derék ember óhajának; mindenekelőtt arról gondoskodva, hogy aki ezért az egyházért és Isten dicsőségéért e súlyos terhet vállalni kész, az feladatát megfelelőképp teljesíteni is tudja. Különleges bizakodással várjuk ez ügy megvalósításának támogatását Főtisztelendő Atyaságtoktól – akit a Mindenható őrizzen meg hosszan tartó egészségben és boldogságban.

[1462. május]




Hátra Kezdőlap Előre