| Mely szomorú árnyék lepi a térséget! |
Bágyodt világ festi az egek kékségét. |
Egész természetre terjeszt csendességet, |
Talán most képezi a volt semmiséget. |
|
| Napnyugati szellők nyögve lengedeznek, |
Tölgyfáknak lehulló leveli repdeznek. |
Kövecseken kristályerek csergedeznek |
S az elbódult gályák Fároszhoz eveznek. |
|
| Csak ezek láttatnak lenni még életben, |
Többi mind lelketlen a nagy természetben. |
Ó te szent bölcsesség! vigy be rejtekedben, |
Hogy áldjam végzésid ily rendes mívedben! |
|
| Feltetted a napot egünk tetejére, |
Hogy éltető erőt osszon föld színére; |
De ismét elűzöd észak tengerére, |
S álmot küldesz világ elbágyadt szemére! |
|
| Okoskodj bár Newton a nap forgásáról, |
S taszítsd le Ptolomét dicsőség polcáról, |
Vedd le a golyóbist Herkules válláról*, |
Vidd napnyugat felé hajnal csillagáról: |
|
| Mit nyertél nagy elméd hánykolódásával? |
Csak elmúlik neved London oszlopával! |
Tudom, mikor Kháron ragadt sajkájával, |
Nem kérdezett, áll-e Phoebus négy lovával? – |
|
Inkább a mulandó jusson hát eszünkbe, |
Mert mint a nap tűnik s tündöklik egünkbe, |
Úgy mi, kik pihegünk, majd örökségünkbe |
Szólíttatunk! s fagyot hagyunk kék testünkbe. |
|
| Egy kinyíló rózsa, mely pirosságával |
Tündöklik hajnalba gyöngyös ajakával, |
Elveszti szépségét minden pompájával, |
Mihelyt a bús éjjel int ón pálcájával! |
|
| Egy lugos óhajtja tavasz melegségét, |
Hogy kinyílt bimbói növeljék szépségét, |
Alig mutathatja árnyékos zöldségét, |
Pusztulnak ágai s vesztik ékességét! |
|
| Hát ha a nemzetek tekéntünk sorsára, |
Miként telepedtek dicsőség karjára? |
Miként uralkodtak világ csudájára, |
S miként estek ismét a község sorjára? |
|
| Bölcs s vitéz Athénás – hol vannak hamvai |
S koporsó kövekből épített falai? |
Talán most szántóknak nyögnek ott vasai, |
Hol büszkén állottak gazdag kastélyai! |
|
| Halhatatlan Spárta Likurgus lelkével, |
Mennyit nem tündöklött okos törvényével? |
De eltűnt nagysága fényes erejével, |
S most csak volt szépségét jegyezi nevével! |
|
| Már az éjfélt hallom szólni érc-szavával. |
Nyugodj írótollam természet álmával; |
Mit ügyelsz múlandó világ folyásával, |
Mit meg nem változtatsz ezer lant hangjával. |
|
|