Földi János
Idegen szépség*

Vigyed, vigyed, te szemtelen! lakirozott pofádat!
Vakold magad, s kenőcseid képedre pacsmagoljad!
Veres hajad porozd be jól, s borítsd be nagy szitáddal;
Nehogy, ha tán tüzet vetend, szomszédodat kigyújtsa.
Hosszú nyakad takarja gyöngy, miként üveg ragyogjon
Kimangorolva homlokod, selyembe talpig öltözz.
Te tűrhetetlen illatod fedezd szagos vizekkel,
Mellyed feszítsd, sovány farod nevelje nagy far-abroncs.
Miért erőlteted magad, hogy ami nincs mutassad?
Mi haszna sok kenőcseid s vakolgatásaidnak?
Mi haszna sok lecsorgatott szagoskodó vizednek?
Se tettetett szemöldököd, se karminod, se gyöngyöd,
Sem értéked felyül-haladt ruházatod nem illik.
Ruházd magadra Bengalát, feredj szagos vizekben,
Aranyba, gyöngybe fűzd magad: szép az, de nem te vagy szép.
Sem ami nincs, magadnak azt nem adhatod meg ezzel,
Sem ami van, de nem derék, el nem feded hibáit.
Fakép maradsz, ha elveted, s csak az vagy aki voltál.
Rút ami rút ezekkel is. Szép ami szép csak úgy is,
Ha szerfelett nem ékesűl. Bársony nyereg szamáron
Az éktelen csinosgatás. – Kerek beszéd s igaz szó,
Hijába ferdik a rigó, nem léssz belőle hattyú!



Hátra Kezdőlap Előre