Ah! nincs a Mahomet-szerü pogányban, |
Amelynél szabad a gonosz fekélység, |
Oly rutság, minemü ragadt azokra, |
Kik Volternek utánna feldühödtek, |
Vagy Rousseaut követik. Venus kezéből |
Vött vak tőr hegyivel rohanva törvén |
Istentől adatott hitünk s reményünk |
Ellen, s a csunyaság homálya közzül |
Nem vetvén szemet az igaz valóra. |
|