Verseghy Ferenc
A haldokló leány*

Mióta megnyílt lyány-eszem,
Sok legényen járt szemem,
 S víg maradtam.
Észrevévén vágyokat,
Fellobtattam lángjokat,
 S elszaladtam.
Ámde hogy megsajdítottam,
 Akiért most hervadok,
Nála nélkül, azt mondottam,
 Búmban meghalok.
Nem lelhetvén nyugtomat,
Elhurcoltam kínomat
 A szilasba.
Búmon függvén gondjaim,
Beljebb vittek lábaim
 A gallyasba;
S ott találván lombszínemben,
 Kit szívemben hordozok,
Azt gondoltam, ijedtemben
 Mindjárt meghalok.
Rámszögezvén zög szemét,
Felmosolygta kellemét
 Orcájának.
Megköszöntött módosan,
Ingert adván nyájasan
 Mély szavának;
S kérdvén, hogy zöld rejtekemben
 Tán kegyesre vár’kozok?
Azt gondoltam, szégyenemben
 Tüstént meghalok.
Hallván, hogy nincs kedvesem,
S hogy csak búmat üzgetem
 Tébolygással;
Vigasztalta szívemet,
Ébresztgette kedvemet
 Eggyel-mással;
S vágyakodván vallására:
 Szívétül mit várhatok?
Ah! most, mondám egy szavára
 Élek vagy halok.
Elkészítvén útjait,
Végre titkos lángjait
 Megvallotta.
Ez fonnyasztó kétemet,
Mely meglepte szívemet,
 Szétosztotta;
S átérezvén hő mellyemben,
 Mely szerencsés lyány vagyok!
Azt gondoltam: örömemben
 Mindjárt meghalok.
Jó sokáig kínzottam,
Mert illőnek tartottam,
 Habzásimmal.
Már harcokra duzmadott,
Már alkukra olvadott
 Gátjaimmal;
S minthogy hinni azt kezdette,
 Hogy hozzája langy vagyok,
Csak meggyóntam, hogy érette
 Élek és halok.
Nincs azóta víg napom,
Hogyha őt nem láthatom
 Gallyasomban.
Éjjel lázok kínzanak,
Nappal gondok fojtanak
 Magányomban;
S hogyha karján álmaimban
 Mást csüggedni salygatok,
Felserkenvén, kínjaimban
 Csaknem meghalok.
Már előre képzelem,
Mint derűl fel életem
 Gyötrelmébűl,
Majd ha egyszer láthatom,
Hogy hajnallik násznapom
 Kétségébűl;
S ah! ha végre szép nyakában
 Mint menyasszony olvadok,
Nincs mód benne, hű karjában
 Aznap meghalok.
Jaj! de míg ez meglehet,
Hosszú hosszú két hetet
 Kell kiállnom,
A sok óraperceket,
Mint esztendőezreket,
 Átszámlálnom!
Essetek ki életembűl
 Tik tizennégy bús napok!
Mert én addig szerelembűl
 Százszor meghalok.



Hátra Kezdőlap Előre