Aranka György
A felülő nemességhez*

I. ének

Lóra nemes, fegyverre magyar, paripára vitézek!
Tűz lángokba borúlt kerekén az nap szekerének.
Innen csillagos ég fényes palotájáig, onnan
Gömbölyü föld mindkét sarkára vitézi nevednek
Hírét vitted, erős karu hajdoni hét kapitányok
Vére, vitéz magyar! Ülj a szelektől fajta csikódnak
Csiklándó hátára, beretva fogú fene kardod
Kösd derekadra; ma Márs, s Leopoldnak jó fia, Árpád
Egy nemes ága Ferenc, hívó postája kiáltja:
Lóra nemes, fegyverre magyar, paripára vitézek!

II. ének

Szaggasd el puhaság két rétű lánca bilincsét,
Mellyel a napkeleti föld, s Sequana vajba feresztett
Elmés, szép, ez előtt lágy, és puha, most a borostyán
Zöld levelét nehezen, s későn nyert népe, vitézi
Karjaidot meggyengítette a buja henyélés
Álom párnáját, szomszédos több mezeidnek
Kincseit ásító népek töltvén a fejednek,
Serkenj fel! puhaság láncát törd száz darabokra;
Sík mező táborozás, sátor kedvesb a vitéznek.
Lóra nemes, fegyverre magyar, paripára vitézek!

III. ének

Vérrel nyerte Előd hajdon Pannonia halmát,
S Dácia jó földit; vérrel tartotta meg az vad
Népek fegyveritől; nemesi mentségeid elfolyt
Hajdoni élt őseid véreknek drága jutalma;
Illik igaz nemesi tűzhez, haza, háza, királlya,
Nemzete boldogságáért megfesteni bársony
Színre meleg vérével, az őtet gazdag adóval
Tápláló szomjú föld száraz hantjait; illik
Élő kedvesiért, s az hozzá vér kötelével
Köz, haza tagjaiért, törvény ezt hozza s igazság.
Lóra nemes, fegyverre magyar, paripára vitézek!

IV. ének

Szép nemzet, kedves vérem, deli férjfi, csatára,
Válván vált, katonának termett büszke teremtés!
Melynél szebb, csinosabb, tüzesebb egy sincs a világon.
Véredet, és élted becsülettel hányszor ajánlád?
Most, most mutasd meg, hogy alábbvaló nem vagy a stutszos
Tirolisi, s a minap nemrég puha párisi népnél.
Szállj a mezőre, hazád-házad kévánja királlyod
Az legjobb, szelídebb, s a világ dícsérte királlyod.
S annak az ártatlan köznépnek megmaradása,
Mely érted kezeit veritékben mossa meződön.
Ülj fel, nem késleltet egyéb a vitézi gyakorlás;
Ültedben, s száltodban legyen Márs és a szerencse,
Hív kenyeres társod, s kezedet tanította vezéred.
Mint az libiai homokok nemes ifju lakossa
Véres körmökkel, s szájjal fordúl haza: Vérrel
Részegedett szablyád hozd vissza győzedelemmel!
Lóra nemes, fegyverre magyar, paripára vitézek!



Hátra Kezdőlap Előre