Tí, kiket a harcnak mezején szemlélek örömmel: |
Tí, kikben még régi magyar vér, s félni tudatlan |
Lélek van, honnyunk jelesebb védői, huszárok! |
Tí vagytok, kiket Ozmánnak vad népe remegve |
Néz; kik előtt megvonja magát a durva negédség. |
Érzékeny lelkek! míg Músám zengi vitézi |
Lángotokat, harchoz készűljetek! Oh! ha ijeszthet, |
S rettenthet nevetek, mit nem fog tenni hatalmas |
Karjaitokba szokott fegyvertek? – Rajta vitézek! |
|