Század hanyatlik. Már küszöbén vagyunk |
Bámult korunknak, századok Istene! |
| Buzgó örömmel feltekintek, |
| S titkaidat huraim csodálják. |
|
Népek születnek, trónusok omlanak |
Lehelleteddel, s a te szemöldöked |
| Világokat ronthat s teremthet, |
| A nagy idők folyamit vezérlvén. |
|
Hány századoknak szélveszes ostromin |
Harcolt szerettem nemzetem ekkorig! |
| Hány száz Charybdis s mennyi örvény |
| Várta nemes remeked halálát! |
|
Már sírba szállott hajdani nagy nevünk, |
Már-már lecsüggött győzni szokott karunk, |
| Mikor hatalmas szárnyaiddal |
| Béfedezéd lebegő vitorlánk. |
|
Megszántad e nagy bajnoki nemzetet, |
Mely annyi harc közt vívta ki hantjait, |
| S véráldozattal kérte vissza |
| Ősei szent viadalma bérét. |
|
Révpartra hoztad: Trézia karjain |
Köztünk Perikles napjai nyíltanak; |
| Saturnus áldott lelke jött fel, |
| S vérbe merült mezeinkre szállott. |
|
Dicső szabadság temploma lett hazánk, |
Nem dúltak ádáz pártot ütő hadak, |
| A szent rokonvér nem kiáltott |
| A babonák tüze közt az égre. |
|
Áldás virágzott a Duna partjain, |
Áldásba ferdett a Tisza síkjain, |
| Áldásba a vad Dráva berkin |
| S Fátra kopár farain lakó nép. |
|
S már most Ferencnek títusi trónusa |
Fénylik közöttünk: jer, magyar, e napon |
| Nyisd meg dicsőült szent királyid |
| Templomait, s leborulva áldozz. |
|
Nézd, mely hatalmas népeket eltörült |
Körülted e nagy s ritka időszakasz! |
| Nézd, mely viszontság kénye játszott |
| A legerősb szegeletkövekkel. |
|
Téged megőrzött őseid Istene, |
Trajánok s áldott Marcusok álltanak |
| Kormányodon, kiknek királyi |
| Homlokokon ragyogott az erkölcs. |
|
Mindenható kar méri ki sorsodat, |
Kar, mellyen ég s föld sarkai forganak, |
| Kar, mely dicsőült őseidnek |
| Rettenetes hadait vezette. |
|
Bízzál, s virágzóbb századokat remélj, |
Eldődeidnek szép kora visszatér; |
| Csak lelkeden tartsd: mennyi sok szent |
| Vérbe került az igaz dicsőség. |
|
|