Rendi és sommája e könyvben foglalt tanúságnak

Bűneinknek igaz érdeme szerént szemünkkel látjuk, kezünkkel tapasztaljuk azokat a dolgokat, melyeket ha hírrel hallanánk, talán el nem hinnénk. Mert minekutána a szünetlen veszedelmekben epedett, és csaknem hamuvá lett szerelmes hazánkban, a keresztyéni egyességnek kötele elszakada, és minden gonoszság elárada: oly temérdek vakságra jutának az emberek, hogy utolsó és legkisebb dolgoknak tartják immár az igaz hitnek isméretit, és a keresztyéni tekéletességre való igyekezetet. Azért sokan olyanokká lettek, mint ama nem régen említett Ecebolus. Főrenden való emberrel szólottam, ki azt vítatta; hogy mind török, mind zsidó vallásban üdvözülhet ember. Tudós úrembert ismértem; ki minekelőtte a régi igaz hitre térne, arra jutott, hogy Szentírás nélkül, az Aristoteles+ Ethicá-ját elégségesnek ítélte az embernek tekéletességére. Ebből megismérszik, mely igazán mondotta Lirinensis+, hogy aki egy cikkelyben megveti az anyaszentegyház tanítását, az egész keresztyéni tudományt bizonytalanná tészi: Abdicata qualibet parte Catholici dogmatis, alia quoque, atque item alja; atque deinceps alia, & alia, jam quasi ex more, & licito abdicabuntur. Porro autem, singulatim partibus repudatis: quid aliud ad extremum sequetur, nisi ut totum pariter repudietur? Mert a hit olyan, mint a gyűrű; mely ha egy helyen megszakad, jól nem állhat az ember ujjában: olyan, mint a harang; mely elveszti hangosságát, egy kicsiny hasadással. A tévelygés pedig, akármely kicsiny légyen is, olyan mint az ék, melynek hegye vékony, és mikor a fába ütik, nem nagy hasadást szerez: de mennél tovább verik, annál nagyobb nyílást hágy; és végre, akármely öreg gerendát kettéhasít.

Mikor azért magamban sokat hánytam-vetettem volna, mint kell az eláradott hamis vélekedések folyását meggátolni: juta eszembe a Szent Ágoston+ mondása Contra Rationem, nemo sobrius; contra Scripturam nemo Christianus; contra Ecclesiam, nemo pacificus senserit. Az okossággal (úgymond), nem tusakodik, aki józan; sem a Szentírással, aki keresztyén; sem az anyaszentegyházzal, aki békességszerető. Azért én is e három rendbéli bizonyságokra vetém szemeimet: ezeknek erősségét, az új tudományok rontására fordítám: és írásomat e könyvben három részre osztám.

Első részében a természetbe oltatott okosság vezérléséből megmutatom; hogy a világnak egy teremtő Istene vagyon, kit igaz hittel és religióval tartozunk tisztelni: ez pedig az igaz hit, a keresztyénység kívül nem találtatik. De mivel a keresztyénség zászlója alatt sok ellenkező szakadások pártolkodnak: azt is világosan megbizonyítom; hogy az emberi okosság vagy maga vezérléséből, vagy azokból a Szentírás fondamentomiból, melyeket jóváhagynak valakik keresztyén nevet viselnek, világoson kijelenti, hogy a római gyölekezettől elszakadott vallások igazak, és Isten előtt kedvesek nem lehetnek.

Második részében megmagyarázom; elsőben a keresztyének között való igyenetlenségek gyökerét. Annak utána bizonyos módot mutatok, ezeknek leszállításában És az eklézsiának méltóságát kifejezvén megbizonyítom, hogy egyedül a római gyölekezet igaz eklézsia; melynek tanítása ellen senkinek nem szabad tusakodni. A római pápának méltóságát is, derék bizonyságokkal állatom.

Harmadik részében, egynéhány nevezetes dolgokban, melyekrűl főképpen versengések támadtak, megmutatom; hogy semmit az újítóknak nem kedvez a Szentírás: sőt ha ezt okoson egy behordjuk, és nem facsarjuk tétova agyaskodásunk szerént, hanem ingyenes folyásában, és eleitűl fogva meggyökerezett értelmében hagyjuk, mindenekben a mi tanításunkat erősíti.




Hátra Kezdőlap Előre