A MENYASSZONY BÚCSÚZTATÁSA
| Elsőbben is, atyám, tehozzád fordulok. |
| Szívemet szíveddel együvé szorítom, |
| Így valamennyire magamat újítom. |
| Elbúcsúzásomat már tetőled várom. |
|
| Bocsássad meg nekem, ha megbántottalak, |
| Vagy valaha is megszomorítottalak! |
| Neveltél, ápoltál, engem: leányodat… |
| Áldja meg az Isten a te jóságodat! |
|
| Kedves édesanyám, hozzád fordulok már, |
| Mert tudom, hogy szíved tőlem búcsúzást vár. |
| Ismerem a gyenge anyai szívedet, |
| Ismerem asszonyi erőtlenségedet. |
|
| Mint galamb a fiát, engem úgy neveltél, |
| Emlőddel tápláltál, széltől is őriztél, |
| Felnevelésemért, dajkálkodásodért |
| Adjon az Úristen a mennyben méltó bért!779 |
|
|
